Fénytörési hibák

Alapvető fénytörési eltérések és korrekciójuk

A köztudatban talán legismertebb fénytörési hiba az úgynevezett rövidlátás.

Neve valóban megközelíti az eltérés lényegét, vagyis a páciens csak közelre (rövidtávra) lát élesen, távolra nem.

Jóval összetettebb kérdés az úgynevezett távollátás, amikor a beteg se távolra, se közelre nem lát jól.

A szemgolyó keresztmetszeti képén láthatjuk, hogy a végtelenből (távolba nézés) érkező fénysugarak nyugalmi állapotban lévő lencse-dioptria-állító szemizmok mellett is pontosan az éleslátás helyén egyesülnek.

A szem ilyenkor emmetrop.

Ha valamilyen oknál fogva a fénysugarak az éleslátás helye előtt egyesülnek, beszélünk rövidlátásról, myopiáról.

Ennek alapvetően két formája van, az egyikben a szaruhártya görbületi sugara túl kicsi, más szóval a szaruhártya túl gömbölyű, tehát túl hamar egyesíti a fénysugarakat.

A másik esetben a törőközegek átlagosak, az eltérés a szem méretében van, a megnyúlt szemgolyóban tehát relatíve túl hamar egyesülnek a fénysugarak.

Mindkét esetben megfelelően megválasztott szórólencsével segíthetünk, s a szem –végre- éles képet kap. Az ideális állapottól annyiban tér el ez, hogy a látott kép éles lesz ugyan, de kicsinyített. Ebből a zavaró hatásból sokat kiküszöböl, ha kontaktlencsét rendelünk. 

Tudnunk kell, hogy míg a törési myopia alapvetően a szem elülső részét érintő, enyhe eltérés, a tengelymyopia a szem egészét, az éleslátás helyét, az ideghártyát is érintő súlyosabb állapot.

Az előbbi típusban ritkán fordul elő 6-7 dioptriánál magasabb szemüveg, az utóbbinál a 15-25 dioptria sem ritka.

Ha ez az egyszerű eset, mi lehet a bonyolult?

Hívjunk segítségül néhány újabb ábrát.
Mint korábban már említettük, távolba nézéskor a szem belső izmai (amelyek a lencse görbületi sugarának állításával a lencse törőerejét változtatni képesek) nyugalomban vannak.

Mi történik akkor, ha a fénysugarak (általában a szemgolyó kisebb hosszúsága miatt) az ideghártya mögött egyesülnek?
Az idegrendszer már a távoli éleslátáshoz növelni kényszerül a lencse törőerejét, megfeszített állapotba kényszerítve ezzel a belső szemizmokat.

Ha ez az eltérés nem túl nagy (1-3 Dioptria), a szem és az idegrendszer tünetek nélkül viseli ezt a plusz terhet.

Ha azonban közelre nézne az ilyen beteg, ezt a terhelést már nem állja a szem, a kép egy idő után homályos lesz.

Ez az az alapeset, amikor (talán) érthető a távollátás elnevezés.

Előfordulhat azonban, hogy már távolra is olyan mértékben kellene megnövelni a törőerőt, hogy a páciens se távolra, se közelre nem lát éles képet.

Sőt, előfordulhat olyan eset is, főleg kisgyermekeknél, akiknek a szeme is, az idegrendszere is sokkal rugalmasabb, hogy szemüveg nélkül, és akár plusz öt-hat dioptriás szemüveggel is jól látja a táblát. 

Ez az az eset, amikor nem az orvos rontja el a beteg szemét, hanem több dolgot figyelembe véve (van-e fejfájás, kancsalság, tompalátás) rendel (vagy nem rendel ) szemüveget. Azért, hogy az ideális alapeset, amikor távolra nézéskor nyugalmi állapot van, minél inkább megközelítődjön.

Megbarátkozhatunk még egy, az elnevezésével zavarokat kavaró fogalommal, az ún. "szemtengely-ferdeséggel".

Az elnevezés alapján sokan (logikusan) a kancsalságra gondolnak, valójában egy olyan speciális fénytörési eltérésről van szó, amikor a szem különböző tengelyeiben eltérő a fénytörés. Ezt az úgynevezett cilinder (a speciális kalap neve ugyaninnen származik), vagyis cilinderes lencsével korrigáljuk.Az ilyen páciens szemüveg nélkül mindent kissé torzan, vagy „szellemképesen” lát.

Prizmás lencsét, mely a kép élességet nem befolyásolja, de a prizma a lapja felé eltolja, több esetben is használhatunk.

Ennek részletes leírását A kancsalság kezelésénél találhatják meg, a továbbiakban a látásrehabilitáció témakörében említjük majd meg.

A fent leírt eltérések tehát (szükség esetén kiegészítve egyéb, szintén a kancsalság témakörében tárgyalt kezelésekkel), egyébként egészséges szem esetén tökéletes látást biztosítanak.