Szemészeti kisokos

A cukorbetegség, orvosi nyelven diabetes mellitus világszerte népbetegségnek számít. Cukorbetegségben szív- és érrendszeri, idegrendszeri szövődmények és a veseműködés zavara mellett szemészeti szövődmények is kialakulhatnak. Magyarországon a diabeteses szemfenéki elváltozások okozta látásvesztés a három vezető vaksági ok között szerepel. Ennek oka az, hogy a megvakult betegek vércukorháztartása nincs egyensúlyban, a szem kisereiben olyan elváltozások indulnak el, amely végül kóros érújdonképződéshez következményes üvegtesti vérzéshez, ideghártya leváláshoz, glaukómához vezethetnek. A vakság megelőzése a beteg, a belgyógyász és a szemész közös feladata. A szűrővizsgálatoknak és kontroll vizsgálatoknak óriási szerepe van vakság megelőzésében. Az időben elvégzett lézer kezeléssel a vakság megelőzhető. Jó lenne, ha Magyarországon is olyan fejlett lenne a gondozói hálózat, hogy más nyugat-európai országokhoz hasonlóan nem lenne szükség a súlyos szövődmények kezelésekor alkalmazott üvegtesti műtétekre.

Szűrés

Mikor legyen az első szemészeti vizsgálat a cukorbetegség megállapítását követően?

• 0 – 30 éves korban: 3 - 5 évvel a diagnózis felállítását követően
• 30 éves kor felett: a diagnózis felállításakor
• Terhesség: az 1. trimeszterben

Követés

Milyen gyakran szükséges szemészeti ellenőrző vizsgálatra menni?

Ez a szemfenéken találtaktól függ. Ha a szemorvos a következőket találja:

• Nincs diabeteses retinopathia - enyhe: évente
• Enyhe – közepes diabeteses retinopathia: 6-12 hó
• Enyhe – közepes diabeteses retinopathia, melyhez korai macula ödéma társul: 4-6 hó
• Közepes – súlyos diabeteses retinopathia: 3-4hó
• Nagyon súlyos, korai proliferatív diabeteses retinopathia: a lézer kezelés "megfontolandó", mert nagy a valószínűsége a nagy kockázatú, súlyos látásromláshoz vezető proliferatív retinopathia kialakulásának
• Nagy kockázatú proliferatív diabeteses retinopathia, klinikailag szignifikáns mértékű macula ödéma: a lézer kezelés "javasolt"
• Terhesség: trimeszterek

A fénytörés zavarai

A megemelkedett vércukorszint a szemgolyóban is megemeli a cukorszintet, ezáltal megnöveli a szem fénytörését, a beteg rövidlátóvá válik. Ez sokszor csak akkor derül ki, amikor a betegség felfedezését követően a kezelés hatására a vércukorszint, lecsökken, és a beteg elveszíti olvasóképességét, visszanyerve az eredeti fénytörést

Ebben az esetben a beteg megnyugtatása mellett, a szükséges szemüveg felírása jelenti a kezelést.

A szemhéjak és a szem elülső részének fokozott gyulladásos hajlama

A cukorbetegség következtében károsodik a szövetek keringése, ezáltal a szemhéjszélben (gyakori pl. az árpa), a kötőhártyában és a szaruhártyában gyakrabban alakul ki gyulladás, és a kialakult gyulladásos jelenségek nehezebben múlnak el. A szaruhártya baleset következtében kialakult horzsolása is sokkal lassabban gyógyul cukorbetegek esetében. A fenti esetekben a kezelés az erélyes gyulladásgátló, antibiotikus illetve hámosító terápia

A zöldhályog, mint a látásromlás kockázati tényezője

A cukorbetegek eleve hajlamosabbak a primer nyitott zugú glaukómára. Súlyos esetekben azonban másodlagosan, a szem elülső szegmentjében is kialakuló érújdonképződés következtében létrejöhet szemnyomás emelkedés. Nagyon fontos a cukorbetegek rutin szemészeti vizsgálata során a szemnyomás mérés, ezáltal a zöldhályog kizárása. Zöldhályog észlelése esetén szemnyomás csökkentő kezelés szükséges. Az érújdonképződéssel járó glaukóma kezelése sokszor nehéz, cseppekkel a beteg fájdalma nem szüntethető meg. Ilyenkor szükség lehet a csarnokvíz termelés lézer kezeléssel történő csökkentésére. Klinikánkon rendelkezünk ilyen, ún. cyclophotocoagulatióra alkalmas berendezéssel.

Szürkehályog

A szürkehályog a szemlencse fényáteresztő képességének csökkenése. Ez kialakulhat anyagcsere betegségek, így a cukorbetegség következtében is. Erre a hályogtípusra jellemző, hogy a szénhidrát anyagcsere rendezését követően korai stádiumban a szürkehályog elmúlhat. Amennyiben nem múlik el, kezelése a szokásos szürkehályogműtét.

A szemfenéki elváltozások - Retinopathia

A cukorbetegség okozta szemfenéki elváltozásokat az orvosi nyelv retinopathianak nevezi. A betegség a szemfenéki keringés károsodása révén alakul ki. Ezeket az elváltozásokat a szemész szemfenék tükrözés során állapíthatja meg.

A retinopathia típusai, amelyeket a továbbiakban részletesen is leírunk:

• Háttér retinopathia
• Maculopathia
• Proliferatív retinopathia

Háttér retinopathia

A cukorbetegség kezdetben a legkisebb ereket, az ún. hajszálereket károsítja. A károsodás következtében az erek fala elveszíti rugalmasságát, merev lesz és kórosan kitágul. A tágulás során az érfalban repedés alakul ki, amelyen keresztül a vér kilép az erekből az ideghártya szöveteibe.

Ha a repedés kisebb, akkor csak a vér folyadék komponense kerül ki az érpályából vizenyőt, un. ödémát okozva. Nagyobb repedéseken keresztül a sejtes elemek is kikerülnek az érpályából, ilyenkor a szemfenéken vérzést láthatunk.

A háttér retinopathia szemészeti kezelést nem igényel, viszont fontos a szoros megfigyelés, mert a betegség kialakulása után várható a súlyosabb komplikációk megjelenése.

Maculopathia

Az éleslátás helye a szemfenéken az ún. sárgafolt (macula lutea). Ha a fenti elváltozások (vizenyő, vérzések) ezen a területen alakulnak ki, azt maculopathianak nevezik. Ez az állapot a látást súlyosan megronthatja. Részletes vizsgálata a szemfenék tükrözésén kívül fluoreszcein angiográfia valamint optikai koherencia tomográf segítségével történhet.

A maculopathia kezelése az elmúlt 4-5 évben jelentősen megváltozott. A korábban is alkalmazott lézerkezelés mellett új műtéti eljárások, valamint egyelőre kísérleti stádiumban lévő gyógyszeres kezelések színesítik még a palettát

A jelzett területekben kóros érújdonképződés a retina síkjában

A hajszálerek jelentős károsodása esetén, a szemfenéki szövetekben jelentősen romlik az oxigén ellátás. A szemfenéken ezért olyan anyagok termelődnek, amelyek kóros erek burjánzását indítják el, ezt nevezik proliferációnak. Ha a szemész proliferációt észlel, sürgősen kiterjedt szemfenéki lézerkezelést kell alkalmaznia.

A proliferatív retinopathianak két súlyos, a látást fenyegető következménye lehet.

• Üvegtesti vérzés: A szemgolyót kitöltő kocsonyás anyagot nevezik üvegtestnek. Ha a fent leírt kóros erek elkezdenek vérezni, az nagyfokú, hirtelen látásromlást okozhat. Kezelése műtéti, az üvegtest eltávolítása és a lézerkezelés elvégzése.
• Ideghártya leválás: Igen súlyos szemészeti állapot, amikor eredményes műtét esetén sem várható igen jó látásélesség. A kóros erek mentén kötőszöveti lemezek alakulnak ki. Ezek a lemezek az ereknél az ideghártyával szorosan tapadnak, ugyanakkor folyamatosan zsugorodnak, és az ideghártyát az alapjáról lehúzzák, súlyos látástromlást okozva. Kezelése szintén műtéti, a kóros membránok eltávolítása.

A proliferatív retinopathia szinte minden esetben a magas vércukorszint eredménye. Belgyógyász- diabetólógus szakemberrel beállított diétával és gyógyszerekkel, valamint a szemorvos által végzett lézer kezeléssel megelőzhető ill. visszafejleszthető. A lézer kezelést már akkor meg lehet fontolni, amikor a szemfenéken még nem látható érújdonképződés, de vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy rövid időn belül ki fog alakulni.
 

Terápia

A retinopathia kezelésének alapja a vércukorszint rendezése és a szoros szemészeti ellenőrzés.
 

A VAKSÁG MEGELŐZÉSE CSAK A BETEG, A BELGYÓGYÁSZ ÉS A SZEMÉSZ ÖSSZEFOGÁSÁVAL ÉRHETŐ EL!
 

Lézerkezelés

A lézer koncentrált fénysugár, amelynek hatására a szöveti fehérjék felmelegednek és kicsapódnak. Ezeket a pontokat nevezik lézergócoknak. Cukorbetegség során kétféle kezelés történhet.

Maculopathia esetében a szemfenéken az éleslátás helyének közelében körülírtan kis gócméretekkel, aránylag kis gócszámmal történik a kezelés. A látás prognózisa függ a kiindulási látásélességtől, illetve az ideghártya és az üvegtest esetleges tapadásától.

Proliferatív retinopathia esetében a cél a teljes szemfenék lézer kezelése, természetesen az éleslátás szempontjából fontos területek megkímélésével (ún. panretinalis lézer kezelés). Ilyenkor nagyobb lézergócokat, sokkal nagyobb számban kell alkalmazni. Egy lézerkezelés általában két-három alkalmat jelent.

A lézerkezelések ezekben az esetekben ambulanter történnek.

Műtéti kezelés

Cukorbetegség során alkalmazott műtéti kezelés a szemgolyót kitöltő kocsonyás anyag, az üvegtest eltávolítása. Ilyenkor a szemsebész pici nyílásokon keresztül parányi eszközöket vezet a szemgolyó hátsó részébe, amelybe tágított szembogáron keresztül egy mikroszkóppal néz műtét közben.

A maculopathia azon eseteiben, amikor kimutatható az üvegtest húzó hatása, ajánlott az üvegtest eltávolítás. Tapasztalat szerint a műtéti eredményességet növeli az ideghártya legbelső, igen vékony rétegének eltávolítása.

Az üvegtesti vérzés kezelésekor megfontolható az üvegtest eltávolítása. Azért mondjuk, hogy „megfontolható”, mert nem szükséges mindjárt az első bevérzésnél a műtéti beavatkozást választani. A vérzés spontán is felszívódhat, s ahogy az üvegtest feltisztul el lehet kezdeni, vagy folytatni lehet a panretinalis lézer kezelést, amelytől várható a vérzést okozó kóros erek visszafejlődése.. Ha a műtét már nem kerülhető el, akkor ez a lézer kezelés a műtét második felében, a bevérzett üvegtesti gél, valamint a retina felszínén képződött proliferatív membránok eltávolítása után történik.

Ideghártya leválás esetében az üvegtest, majd a leválást okozó kóros lemezek lefejtése és eltávolítását követően az ideghártya visszafektetéséhez, legtöbbször szilikon olaj beültetésére kerül sor. A kiegészítő lézer kezelést ezután végezzük el.

A szaruhártya (cornea) legkülső átlátszó része, amelyen keresztül a fény a szem belsejébe jut. A szaruhártya a szem legkülső törőközege, törőereje körülbelül 40 dioptria. A szaruhártyában sok idegvégződés van, ereket viszont nem tartalmaz. Tápanyag ellátása a szem belsejében keringő csarnokvízből, oxigén ellátása diffúzió útján a légkörből biztosított.

A rutin szemészeti vizsgálatokon kívül speciális vizsgálatokkal tudjuk mérni a szaruhártya vastagságát, a belső sejtréteg minőségét és számát, valamint térképet tudunk készíteni az adott pontokon mért görbületi értékekből.


A szaruhártya görbületi hibái

A szaruhártya felszínének simának, görbületének szabályosnak és teljes vastagságában átlátszónak kell lennie, hogy optikailag megfelelő leképezést nyújtson. Amennyiben két, egymásra derékszögű tengelyben különböző a görbületi sugara, astigmia alakul ki, melyet szemüveggel és kontaktlencsével is jól lehet korrigálni. A törőerő szabálytalanul változhat pl. sérülések után, ennek megoldása általában műtéti. Lehetséges, hogy valakinek a corneája nagyobb az átlagosnál minden egyéb betegség nélkül, de a szaruhártya megnövekedhet (kitágulhat) emelkekedett szembelnyomás következtében is, ha a szem szövetei még nagyon rugalmasak. (Pl.intrauterin ill. csecsemő korban jelentkező zöldhályognál.)

A szaruhártya közepének elődomborodását keratoconusnak nevezzük. Általában felnőtt korban kezdődő, gyakran progrediáló betegség. Eleinte kemény kontaktlencsével korrigálható, később esetleg műtétet igényel.


A szaruhártya gyulladása

A leggyakrabban előforduló szaruhártya betegség. Gyakran okozzák baktériumok vagy vírusok (pl. Herpes simplex), melyek vagy a kötőhártya felől terjednek a szaruhártya széli részeire, vagy a szaru felszínes sérülésén át a könnyből jutnak be a kórokozók. Hasonló módon kerülhetnek a szaruhártyába gombák és amőbák. Az ilyen fertőzésekre fokozattan érzékenyek a kontaktlencse viselők. Ha a szaruhártya mélyebb részei is érintetté válnak, akkor emiatt heg alakulhat ki, a szaruhártya átlátszósága csökken.

A gyulladások fájdalommal, könnyezéssel, fénykerüléssel járnak. Komolyan kell venni ezeket a panaszokat, hiszen megfelelő kezelés nélkül a szaruhártya akár kilyukadhat, a súlyos fertőzés veszély miatt a beteg elveszítheti látását.

Egyéb betegségek, sérülések

A szaruhártyában lerakódhatnak különböző anyagok. Lipidek lerakódása az oka az idős embereknél gyakran megfigyelhető szürkés gyűrűnek a szaruhártya széli részén. A szaruhártyának többféle degeneratív (szerzett) ill. dystrophiás (veleszületett) elváltozása ismert, amelyek különböző rétegek átlátszóságát ill. vastagságát változtatják meg. Amennyiben a látást rontják, műtétet igényelnek.

A szaruhártya, mint a szem legkülső rétege gyakran szenved sérüléseket. A legkisebb felszínes sérülés is fájdalommal jár és kezelést igényel. Gyakran kerülnek a corneára idegentestek. Ezek eltávolítása szakorvosi feladat. Ha a szembe maró anyag kerül, a legfontosabb az azonnali és tartós vizes mosás, majd szakorvos felkeresése. A savak, de főként a lúgok a szaruhártyát súlyosan károsítják. Az elsősegélynyújtáskor fontos, hogy ne késlekedjünk amiatt, hogy közömbösítő szert keresünk. Ha a felső szemhéj kifordítása nem sikerül, az áthajlásokat akkor is meg kell tisztítani. Ilyenkor egy nagyobb fecskendőt választva, tű nélkül, menjünk be a felső szemhéj alá és bő vízsugárral mossuk ki az áthajlást.

Milyen műtéteket végzünk a corneán?

Keratoplasztika

Lényege, hogy a szaruhártya átlátszatlan, vagy deformált területét eltávolítjuk, és a helyére egy ép, cadaverből származó (donor) szaruhártya részt ültetünk be. A beültetendő corneát a szaruhártya bankból kapjuk, ahol különböző laboratóriumi vizsgálatokkal győződnek meg arról, hogy a beültetendő szaruhártya alkalmas-e műtétre, és semmilyen fertőző forrást (HIV/Hepatitis stb.) nem hordoz magában. A műtét során, helyi érzéstelenítést követően egy elektromos kés (trepán) segítségével egy kör alakú részt eltávolítva a szaruhártyából, annak helyére a donor szaruhártya középső korong alakú részét ültetjük be. A befogadó és beültetett szaruhártya részeket varratokkal rögzítjük egymáshoz. A műtét okán a szem színe nem változik meg hiszen, a szem színét meghatározó szivárványhártya előtt elhelyezkedő átlátszó szövetet cseréljük ki (l. még: Műtétek).

A keratoplasztika során leggyakrabban előforduló komplikáció az, hogy a szem nem fogadja be a beültetett szaruhártya darabot (ún. kilökődési reakció). Ilyenkor a beteg látása ismételten elkezd homályosodni, érzékennyé, majd fájdalmassá válik. A reakció amiatt alakul ki, hogy a befogadó szervezet immunrendszere idegenként azonosítja a beültetett szaruhártya darabot, és az ellen immunválaszt indít. Amennyiben ilyenkor nem avatkozik be a szemészorvos, úgy a beültetett szaruhártya rész teljesen elveszti átlátszóságát. Egy ilyen reakció leggyakrabban az első évben jelentkezik, bár leírtak már ennél később kialakult kilökődést is. Egyéb komplikáció közé tartozik, a műtétet követően kialakult fertőzés, szemnyomás emelkedés ill. a szaruhártya átültetést követően kialakuló szürkehályog. Ezek az elváltozások általában egyszerűbben kezelhetőek, mint a kilökődési reakció.

Őssejt átültetés (limbus transzplantáció, amnion beültetés)

A szemfelszín nem gyógyuló felületes hámhiánya esetén terápiás kontaktlencsével próbáljuk a hámot stabilizálni. Ha ez nem elegendő, a felszínt ideiglenesen kötőhártyával vagy egyéb biológiai membránnal (amnion) fedjük a hám gyógyulásáig. Ha a cornea felszínének regenerációs képessége csökken, a hámot a kötőhártya felől növekvő hám pótolja. Ez egy erezett átlátszatlan lemez, mely a szarura növekedve annak átlátszóságát is megszünteti. Ahhoz, hogy megfelelő új hám képződjön, az ennek képzéséhez nélkülözhetetlen pluripotens őssejteket kell biztosítani. Ezek a szaruhártya széli részén a mélyebb rétegeken helyezkednek el. Amennyiben, pl. maródás következtében ezek teljesen elpusztultak, a másik szemről kell egy kis szövetet a sérült szemre átültetni. Az ép szemen, mely a donorszövetet szolgáltatta a sebzés pár nap alatt gyógyul. A recipiens szemen megindulhat a hámképződését, melyet amnion-memrán fedéssel gyorsíthatjuk . Amennyiben a másik szem nem ép, az átültetés hozzátartozótól vagy más donortól származó anyaggal is elvégezhető.

Minden műtét, de a legtöbb sérülés után is szemcseppekkel védjük a szaruhártyát a gyulladásoktól, segítjük a hámosodást. Néha hosszú hetekig, esetleg hónapokig kell cseppeket használni. Ezek pontos alkalmazásáról a kezelőorvos ad felvilágosítást.

A fényérzékelés helye

A környezetünk észlelésében, a külvilágból származó ingerek fogadásában az öt érzékelés közül a látás képessége foglalja el az első helyet. A látás folyamata során az univerzumban mindenütt jelen lévő fényt fogja fel egy erre a feladatra specializálódott 24 mm átmérőjű, gömb alakú, páros szerv, a szem. Ez tartalmazza azt a speciális, tízrétegű, az agyhoz mind felépítésében, mind funkciójában hasonlító, bonyolult idegelemet, melynek neve látóideghártya, vagy orvosi nyelven: retina.

Látóideghártya (retina): Gömbszelet alakban elhelyezkedő szerv, mely a szemgolyó falának legbelső rétegét képezi. Tartalmazza azokat az érzékelősejteket (csapok és pálcikák), melyek képesek a fényingert elektromos ingerületté átalakítani. Egyéb idegelemeiben elkezdődik az idegi jelek feldolgozása is, még mielőtt azok a látópályán keresztül az agy látóközpontjába jutnak. Pigmentrétege szabályozza a fénysugarak érzékelősejtekben történő elnyelődésének mértékét. Tehát a retina funkciójában hasonló, bár mégis több annál, mint ahogy a fényképezőgépben a fényérzékeny film működik.

Csapok: Olyan fényérzékelő receptor-sejtek, melyek a világosban látásért felelősek. Az emberi retina 6-7 millió csapot tartalmaz. Az éleslátásért és a színlátásért felelősek. Ez utóbbitól származik elnevezésük is: a vörös, a zöld és a kék csapok a nevüknek megfelelő hullámhosszúságú ún. elsődleges fényt érzékelik leginkább. A többi ún. másodlagos színélményt az elsődleges színek kombinációjából képzi a retina és az agy.

Pálcikák: Olyan fényérzékelő receptor-sejtek, melyek a sötétben látásért felelősek. Az emberi retina 125 millió pálcikát tartalmaz. Alacsonyabb ingerküszöbbel rendelkeznek, mint a csapok, így sötétben csak ezek működnek, de nem érzékelik a különbséget a színek között, és nem képesek a tárgyak részleteinek és körvonalainak éles megkülönböztetésére.

Sárgafolt (macula): Az éleslátás helye a retinán. Nevét a nagy mennyiségbenjelenlévő sárga pigment miatt kapta.

Vakfolt (papilla): A retina azon területe, mely nem érzékeli a fényt, mert nem tartalmaz csapokat és pálcikákat, csak információszállító idegrostokat. Ez ugyanis a látóideg kezdete, ezért látóidegfőnek is nevezzük. Itt lép a szembe a retina egyik legfontosabb artériája, és lép ki az ennek megfelelő véna. Szemfenék-vizsgálatkor fontos adatokkal szolgálhat a retina állapotáról.

A retina érellátása
Érhártya (chorioidea): Kívülről borítja az egész retinát, a szemgolyó falának középső rétegét képezi. A szervezet legsűrűbb kapillárisfonatát tartalmazza, ez lehetővé teszi, hogy a már említett látóidegfőn át történő vérellátáson kívül a látóideghártya másik igen fontos tápláló érhálózatává váljon.
 

A retina védelme
Ínhártya (sclera): Lemezes felépítésű rostos burok, mely igen ellenálló védőréteget hoz létre a retina és az azt borító érhártya körül, a szemgolyó falának legkülső rétegét képezi.

A fény útja a retináig

Szaruhártya (cornea): Az ínhártyához óraüvegszerűen illeszkedik, azzal közösen hozza létre a szemgolyó belsejében található képletek védőburkát. Áttetsző szabályos szerkezete teszi lehetővé, hogy ezen a védőburkon, mint egy ablakon, a fény a szembe jusson.

Szemcsarnok (camera): Az elülső szemcsarnok a szaruhártya és a szivárványhártya között található, folyadékkal telt üreg. A csarnokvizet a sugártest termeli, a hátsó csarnokon, pupillán keresztül jut az elülső csarnokba és a csarnokzugban vezetődik el.

Szivárványhártya (iris): Pigmenttartalma határozza meg a szemszínt. A közepén található kerek nyílás (pupilla) nagysága az irisben lévő izmok működésétől függ.

Szembogár (pupilla): Méretét változtatva szabályozza a szem belsejébe jutó fény mennyiségét. A fényképezőgép blendéjéhez hasonlítható a működése.

Szemlencse (lens): A pupilla mögött elhelyezkedő áttetsző, lencse alakú képlet, mely képes fénytörő erejét változtatni, ezzel különböző távolságban lévő tárgyakról is éles képet vetíteni a retinára.

Üvegtest (corpus vitreum): A szemlencse mögött található, a szem hátsó részét teljesen kitöltő, a retinához tapadó áttetsző képlet, melynek igen magas a víztartalma. Nemcsak a fényt juttatja a retináig, hanem a szemgolyó burkának is ez ad belső támasztékot

A szemgolyó védelme

Szemgödör (orbita): A szemgolyók a koponya két szemgödrében helyezkednek el, melyek nemcsak védelmet adnak számukra, hanem az azokat mozgató külső szemizmoknak, valamint a működésükhöz szükséges idegeknek és ereknek is helyet biztosítanak.

Szemizmok (musculi oculi): Az ínhártyán tapadó hat külső szemizom mozgatja a szemgolyót egy gömbizület mentén, melynek vápáját a szemgödör képezi.

Szemhéjak (palpebrae): Az alsó és a felső szemhéj reflexes csukódással elölről védi a szemet. A pislogás a szaruhártya nedvesen tartásában kiemelt jelentőségű.

Kötőhártya (conjunctiva): A szaruhártya területétnek kivételével elölről borítja a szemgolyót, valamint a szemhéjak belső oldalát. A szemet úgy választja el a külvilágtól, ahogy a bőrünk védi a testünket.

Könnymirigy (glandula lacrimalis): Egy speciális összetételű folyadékot, a könnyet termeli. A nyugalmi könnytermelést azonban a kötőhártyában lévő járulékos mirigyek adják.

Könnyelvezető rendszer: Az alsó és a felső szemhéj belső részén lévő kis nyílásokon keresztül a könny egy csatornán át az orrüregbe vezetődik el.

A szemgolyó exponált helyzete miatt rendkívül gyakran, a legváltozatosabb módon, a legkülönfélébb tevékenységek során, a legkülönbözőbb idegentestek által sérülhet.
Az elsősegélyt nyújtó, nem szakorvos legfontosabb tudnivalói:


Tompa sérülések (contusio bulbi)

A klinikai kép rendkívül változatos, traumás eltérések lehetnek a szemhéjak felszínes sérülésétől hátrafelé haladva a nervus opticus károsodásáig, a szemgolyó megrepedéséig.

Látásromlás, látótérkiesés, mozgáskorlátozottság, a szemgolyó előredülledése (protrusio), fájdalom, szemhéjban vérömleny (haematoma), a bőr rétegiben levő (subcutan emphysaemia), a kötőhártyában ill. alatta vérzés (subconjunctivalis suffusio), szaruhártya sérülés lehetséges. Az elülső csarnok sekély, esetleg egyenetlen mélységű lehet, tartalmazhat vért (hyphaema), gyakori a traumás mydriasis, ritkább az iris leszakadása a gyökéről (iridodialysis). A szem mozgásakor jelentkező iris vagy lencse "remegés" (irido-, phacodonesis) a lencse subluxatiojára, esetleg luxatiojára utal. Az ütés következtében elszürkülhet a lencse, a pupilla területe szürkés-fehéres. A mélyebb részeken lévő traumás eltérések megítélése szakorvosi feladat. Nemcsak a gyakran hetek, hónapok, esetleg évek múlva fellépő szemnyomás-emelkedés, illetve ideghártya-leválás veszélye miatt szükséges az alapos szakorvosi vizsgálat. Igen súlyos esetben az ütés következtében a szemgolyó megrepedhet (ruptura).

Contusio bulbi gyanúja esetén a beteg szemosztályon történő kezelése javasolt. Fedőkötéssel ellátva minél előbb küldjük szemészeti osztályra.

A megelőzés alapvető. Igen gyakori és nagyon súlyos sérülést okoz a pezsgődugó és a csomagrözítéshez használt gumipók


Áthatoló szemsérülések

Az áthatoló szemsérülés mindig súlyos, nemcsak azért, mert a sérülés okozta elváltozások, azok következményei súlyosak, hanem a fertőzés veszélye miatt is. Hogy egy sérülés áthatoló-e, nem mindig könnyű felismerni. Nagy sebességű, kisméretű, éles idegentest úgy hatolhat át a szem burkain, hogy a beteg észre sem veszi, a nagyvonalú vizsgáló figyelmét is elkerülheti a mikroszkópos méretű behatolási nyílás, fennáll az a veszély, hogy csak napok múlva, súlyos gyulladás (endophthalmitis) hívja fel a figyelmet az intraocularis idegentesttel járó sérülésre.

Áthatoló sebek előfordulhatnak a corneán és sclerán. Általában a sclera sérülések a súlyosabbak, felismerésük néha nehézségbe ütközik, szükséges lehet a suffundált, duzzadt conjunctiva feltárása a diagnózishoz (szakorvosi feladat!). A cornea áthatoló sérülésekor a csarnok sekély lehet, iris előreesés lehetséges a seben keresztül, esetleg csak a pupilla körtealakja hívja fel a figyelmet az áthatoló sérülésre.

Amennyiben az anamnézis és a szem megtekintése alapján gyanúja merül fel, fedőkötéssel ellátva azonnal szemosztályra kell szállíttatni a sérült beteget. Tilos a szemnyomás tapintás!


Égés, maródás

A szem maródása, égése a legsürgősebb ellátást igénylő szemészeti kórképek közé tartozik. Savak, lúgok, mész, malter, akkumulátorsav, forró fém, vagy folyadék szembe csapódása igen súlyos sérülést okozhat. A maródás azonnal nagy fájdalmat okoz és különböző mértékű látásromlást. A sérülés mértékétől függően a conjunctiva, cornea hámfosztott, súlyos esetben a conjunctiva erei elzáródnak, a kötőhártya fehér (enyhébb esetben a conjunctiva vérbő). Legsúlyosabb esetben a cornea átlátszatlanná válik, "főtthalszerű". A rendkívül súlyos szövődmények megelőzése érdekében:

elsősegélynyújtás azonnal a baleset helyszínén

• kimosás bőséges vízzel (nem tejjel! nem szabad keresgélni az úgymond közömbösítő szert!)
• helyi érzéstelenítésben (Lidocain, Humacain szemcsepp) haladéktalanul el kell távolítani az idegentesteket, mész-, malterszemcséket, a kötőhártya áthajlásaiból is, kifordítva az alsó és felső szemhéjat, a kimosást így is megismételni. Ha a szem fájdalmassága ill. a blepharospasmus miatt a nem szemorvos nem tudja kifordítani a felső szemhéjat, fecskendővel menjen a felső szemhéj alá és bő vízsugarat nyomjon a felső áthajlásba.
• A beteget - fedőkötés nélkül mentővel azonnal szemosztályra kell szállíttatni!

A szemműtét fájdalommentességének biztosítása minden beteg jogos igénye. A szem és környéke kiválóan érzésteleníthető helyileg alkalmazott érzéstelenítő szerekkel.

Már a XIX. század közepén alkalmazták a szem felszínének érzéstelenítésére a cocain cseppet. A szem mélyebb részeinek érzéstelenítésére az 1880-as évektől az érzéstelenítőszert a felszín cseppes érzéstelenítése után a kötőhártya alá vagy szem mellé injektálták. A szem mögött elhelyezkedő idegdúc érzéstelenítését 1884-ben végezték először, ezzel a szem mozgásai teljes mértékben kikapcsolhatók voltak a műtét alatt és a pupilla tágulata is biztosítva volt.

A szemészeti érzéstelenítés az utóbbi 150 évben sokat fejlődött. Részben új technikákat dogoztak ki, melyek részletes felsorolására nem térünk ki. A gyógyszeripar fejlődésével az alkalmazott érzéstelenítőszerek széles skálája áll rendelkezésünkre. Így a műtét hosszának és a beteg speciális igényeinek megfelelően különböző hatásszélességű és hatóidejű helyi érzéstelenítőket használhatunk, ezeket igény szerint kombinálhatjuk a terjedést elősegítő ill. az általános felszívódást csökkentő anyagokkal. Mellékhatás csak igen ritkán jelentkezik. Speciális tűket és kanülöket fejlesztettek ki az injektálás biztonságosabbá tételére. Sőt ma már a műtéteink 90%-át cseppérzéstelenítésben végezzük. Természetesen gyermekek szemműtétei minden esetben altatásban történnek. A korlátozott kooperációs képességű, valamint a korábban már több szemműtéten átesett, hegesedett szem körüli kötőszövettel bíró felnőtteket is narkózisban operáljuk.
 

A műtét reggelén a szokásos reggeli nyugodtan elfogyasztható. A műtét napján, amennyiben a műtét helyi érzéstelenítésben történik, könnyű reggelit egyen a beteg és a szokásos gyógyszereit is be kell vennie. Bizonyos gyógyszereket, melyek a vér alvadását befolyásolják egyes műtéti típusokat megelőzően el kell hagyni ill. helyettesíteni kell. 

Általános érzéstelenítésre váró pácienseket a műtét előtti napon történt vizsgálat során az anaesthesiológus asszisztens pontosan tájékoztatja, hogy mikor ehetnek utoljára, de általában 6 órával a műtét előtt tilos minden folyadék és étel fogyasztása.
 

A műtét miatti aggodalom természetes érzés. Amennyiben a beteg ezt igényli, műtét előtti este és a műtét reggelén nyugtatót rendelünk.

Helyi érzéstelenítési technikák

A műtéti előkészítőbe a műtőssegéd kíséri be a pácienseket, itt egyszer használatos láb és fejvédő húzása után az asszisztens megméri a vérnyomást, szükség szerint nyugtató vagy vérnyomáscsökkentő gyógyszert ad.
 

A szem felszínének érzéstelenítésére az asszisztens szemcseppet adagol általában 3-5 alkalommal. A szemcseppben alkalmazott hatóanyag hasonlatos a régóta használt cocainhoz, de szinte sosem vált ki allergiás reakciót és cseppentése nem okoz kellemetlen érzést. Ezzel a szem felszínén, a kötő- és szaruhártyában futó fájdalomérző idegek működése gátlódik kb. 30 perc időtartamra. A korszerű technikával végzett szürkehályog műtétekhez ezzel megfelelő érzéstelenség biztosítható, de a betegek szemmozgásait nem befolyásolja. Amennyiben a beteg vagy az operatőr úgy érzi, hogy szeretné a szemmozgásokat is bénítani, vagy a szem mélyebb részeinek az érzéstelenítésére is szükség van, a szem mellé ill. mögé kell az érzéstelenítőszert juttatni. Erre igen sokféle módszer létezik, alábbiakban a nálunk leggyakrabban alkalmazottakat ismertetnénk.
 

A kötőhártya alá adott (subconjuctivalis) érzéstelenítés: ezt ritkán, kisebb kötőhártya terimék eltávolításához ill. a kötőhártya varrataihoz alkalmazzuk. Az előzetesen cseppel érzéstelenített kötőhártya alá kevés helyi érzéstelenítőt adagolunk igen vékony tűn keresztül, a beadás általában fájdalmatlan és nincs mellékhatása.

A szemgolyó körüli (peribulbaris) érzéstelenítés: gyakran alkalmazzuk szürkehályog és a hátsó szegment műtéteihez. A szem melletti kötőszövetbe adagolva az érzéstelenítőt, az a beadási helytől függően az adott területen futó idegek működését gátolja. A szem teljes kerületének érzéstelenítéséhez legalább két beadási hely szükséges és nagyobb térfogatot kell injektálni. A beadás igen vékony tűvel az érzéstelen kötőhártyán vagy a bőrön keresztül történhet. Az érzéstelenítőszer szétterjedéséhez kb. 20 perc szükséges, ez idő alatt a bulbusra enyhe nyomókötést helyezünk.

A szem mögé adott, (retrobulbaris) érzéstelenítés: a szem minden műtétéhez megfelelő érzéstelenítést biztosító módszer. A szem mögé, a szemhez futó egyenes szemizmok által közrezárt kúp alakú térbe adagoljuk az érzéstelenítőt. Az összes itt futó izom és a szem mögötti idegdúc működése is kis mennyiségű anaesthetikummal gátolható. A beadás történhet a bőrön ill. az érzéstelenített kötőhártyán át is. Általában egy injekció elegendő. A beadáshoz több speciális tűt fejlesztettek ki. Van hajlított, mely a bulbus alakját követi és speciálisan kiképzett tompított hegyű, a perforáció veszélyének csökkentésére. Mindegyik tű igen vékony, a szúrás általában nem fájdalmas, szövődménye ritkán van. Az alkalmazott szereket a fent leírtak szerint lehet itt is kombinálni és a szemre a beadást követően nyomókötés kerül.

Kanülös adagolás: akár a retro-, akár a peribulbáris térbe vezethetünk vékony műanyag csövecskét. Ennek előnye, hogy bármikor, akár szükség szerint a műtét ideje alatt is adagolható érzéstelenítő újabb szúrás nélkül és a beadás időtartama tetszőlegesen változtatható. A kanül bevezetése időigényesebb az egyszeri szúrásnál de a szövődmények aránya nem növekszik és posztoperativ fájdalomcsillapításra is alkalmas.

Általános érzéstelenítés

A gyerekeket és a korlátozott kooperációjú felnőtteket altatásban operáljuk. Speciális esetekben, megfelelő indikáció alapján az orvos és a beteg kérésére is narkózist alkalmazunk. A műtétet megelőző kivizsgálás altatás előtt részletesebb a rizikó minimálisra csökkentésének érdekében. Műtét előtti nap az anaesthesiologus orvos vagy asszisztens ellenőrzi a leleteket és megbeszéli a beteggel a műtét előtti gyógyszeradagolást. Narkózis biztonsággal csak üres gyomor mellett végezhető, ezért változó időtartamú étel és italfogyasztási tilalmat rendelünk el. Cukorbetegeknél több speciális szempont van, ezért pontos tájékoztatást csak a műtét előtti vizit alkalmával tudunk adni.

Altatás előtt kb. fél órával a betegek előkészítő gyógyszert kapnak, izomba adott injekció formájában. Ennek célja a beteg szorongásának csökkentése, a vegetatív reakciók mérséklése, a szívritmus stabilizálása.

Az altatásnak több módja van.

Rövid vizsgálatokhoz , melyek fájdalommal nem járnak, elegendő száj elé helyezett maszkon át anaesthetikum és O2 keverékét adagolni.

Ha a beavatkozás 10-30 perc hosszú és nem jár a szemgolyó megnyitásával, a maszkkal történő elaltatás után a garatba helyezett felfújható speciális maszkkal biztosítjuk a légutakat (ennek neve laryngeális maszk).

Amennyiben a beavatkozás a szem megnyitásával jár, vagy 30 percnél hosszabb, vékony műanyag csövet vezetünk a légcsőbe. Ezen is van kis felfújható rész, aminek az a szerepe, hogy megakadályozza a gégébe kerülő váladék légcsőbe jutását a csövecske mellett. Sürgős műtéteknél, sérülteknél is ezt a technikát választjuk. Minden esetben vénás gyógyszer és folyadék bejuttatási lehetőséget biztosítunk. Kisgyermekeknél ezt gyakran a maszkkal történő elaltatás után végezzük. Általános érzéstelenítés során folyamatosan ellenőrizzük a betegek élettani paramétereit, vérnyomást, a vér oxygén tartalmát és a pulzusszámot. A műtét vége előtt a posztoperatív hányás és fájdalom megelőzésére gyógyszereket adunk. A beteget a légút biztosító cső eltávolítása után ébresztjük. A betegellátó osztályra csak stabil állapotban kerül vissza az altatott beteg.

A helyi és általános módszert igény szerint kombináljuk is egymással, pl. helyi érzéstelenítésben operált beteget is szedálunk a műtét alatt ill. az altatott betegnél a fájdalomcsillapító gyógyszermennyiségének csökkentésére és műtét utáni fájdalom csillapítására kanülös helyi technikát alkalmazunk.

Mi a szemlencse?

A szemlencse szivárványhártya és a pupilla mögött foglal helyet. Feladata a szembe érkező fénynek az ideghártyára történő fókuszálása. Ahhoz hogy éles kép keletkezzen, a szemlencsének tisztának, áttetszőnek kell maradnia. A szemlencsének 3 része van: a tok, a kéreg, és a mag.

Mit értünk szürkehályogon?

Ha a szemlencse átlátszósága a lencse egészében, vagy bárhol a szemlencsében megszűnik, tehát a lencse átlátszóságában zavar keletkezik, a lencsében homály képződik, és az akár részlegesen, akár teljesen elszürkül, szürkehályogról beszélünk.

Mi okozza a szürkehályogot?

Világszerte rendkívül erőteljesen kutatott terület a szemlencse biokémiája, ennek ellenére - a tudomány mai állása szerint- sem sikerült még a szürkehályog - képződést megelőzni, megakadályozni, vagy a már kifejlődött szürkehályogot visszafejleszteni.

Milyen tényezők segíthetik elő a szürkehályog képződését?

Ha az anya terhessége folyamán rubeola fertőző betegségben szenvedett, várható, hogy fejlődési zavarok miatt a gyermeke szürkehályoggal születik. Veszélyt jelent a mumpsz, a kanyaró, bárányhimlő, gyermekbénulás vagy a hepatitis is.

Bizonyos általános betegségek, anyagcsere-betegségek (pl. diabetes, galaktozémia), vagy hormonzavarokkal összefüggő (endokrin) kórképek (pl. tetánia) is hajlamosító tényezők.

Gyógyszerek, mérgek mellékhatásai is elősegíthetik kialakulását. Ha valaki hosszantartó szteroid kezelésben részesül, a gyógyszer abbahagyása után a lencseborússág visszafejlődhet.

Keletkezhet szürkehályog a szemgolyót ért tompa, vagy áthatoló sérülések vagy akár sugárhatás, infravörös vagy röntgensugárzás következtében is.

A szem egyéb betegségei (pl. a szemgolyó középső rétegének, az uveának a krónikus gyulladása) szintén okozhat szürkehályogot

Milyen szürkehályog-formák vannak?

Lehetnek állandó (stationer) és előrehaladó (progrediáló) típusúak. Az állandók között vannak olyan finom, apró veleszületett homályok, amelyek a látást nem zavarják, beavatkozást tehát nem igényelnek.

Az előrehaladó formák közül legjellegzetesebb az úgynevezett öregkori (senilis) hályog. Amikor szürkehályogról beszélünk többnyire erre gondolunk. Ez leggyakrabban 60 éves kor felett jelentkezik, de mert öröklődési hajlam is megfigyelhető, a második generáció esetében korábban kialakulhat. Az ózonréteg megritkulása miatt a szemet érő ibolyántúli (ultraviola) sugárzás egyébként már fiatal korban is szerepet játszhat ilyen szürkehályogot.

Az időskori szürkehályog kezdődhet a lencsemagban vagy a lencsekéregben.

Szürkehályogképződés tünetei

Különböző mértékű látásromlás, a tárgyak kettőződése jelezheti a szürkehályog kialakulását. A látásromlás mértékét befolyásolja, hogy a homály a lencse központi, avagy annak széli részein kezdődik.

Széli homályok esetén még sokáig jó lehet a látás, míg központi (centrális) homályképződésnél a beteg arról számol be, hogy nagy fényben, szembevilágító fényforrásnál nagyon rossza a látása. Ugyanakkor azonban apró betűt még jól tud olvasni. Ezt a jelenséget orvosi szaknyelven nyctalopiának nevezzük. A látás megromlását itt a fény hatására beszűkülő pupilla okozza, a beteg csak a borús központi, centrális részen keresztül lát.

A maghomály esetén első tünet lehet, hogy a szem fénytörése a rövidlátás (myopia) irányába tolódik el, vagyis a korábban konvex szemüveggel olvasó beteg ismét tud szemüveg nélkül olvasni.

A szürkehályog gyógyítása

A szürkehályog gyógyítása műtéttel történik. A beavatkozás során a szemlencsét el kell távolítani. Ennek következtében e szem fénytörő ereje kb. 20,0 D-val csökken, a szem fénytörése a túllátóság (hypermetropia) irányába tolódik el, ezért a hiányzó törőerőt optikailag pótolni kell. Napjainkban ez műlencse beültetéssel történik. Ez ma már igen egyszerűen hangzik, de a betegség gyógyítása évszázadokon át korántsem volt ilyen egyszerű.

Egy kis orvostörténet.

Írásos emlékek bizonyítják, hogy az ókorban nemcsak ismerték, hanem gyógyították is a szürkehályogot. Ilyen emlék a párizsi Louvre-ban látható, Kr. e. 2050-ből származó Hammurabi törvénykönyve. Hasonló az a Kr. e. 2020-ból, az ókori Görögországból előkerült kőtábla, amely azt ábrázolja, ahogy Aszklépiosz isten egy Ambriozia nevű vak nő szemét gyógyítja. Az ókorban alkalmazták a hályogszúrás (reclinatio vagy depressio) eljárást, amelynek lényege, hogy a szaruhártyán vagy az ínhártyán keresztül éles eszközzel a szem belsejébe, az üvegtestbe lökte az elszürkült szemlencsét. Bár e szemeknek 70%-a gyulladás és másodlagos zöldhályog (szem megkeményedése) következtében később elpusztult, az eljárást - nem lévén jobb - még évszázadokon keresztül alkalmazták. Hályogszúrók, hályogkovácsok városról városra járva folytatták mesterségüket, a betegek pedig a látás reményében vállalták a kockázatot.

1745-ben egy Daviel nevű francia szemorvos végzett először a mai értelemben vett szürkehályog műtétet: a szemgolyón készített seben keresztül eltávolította az elszürkült szemlencsét. Ez után még 100 év kellett ahhoz, hogy az eljárás általánossá váljon. Ennek feltétele volt, hogy a kórokozókat távol tudják tartani a műtéti területtől.(asepsis) és hogy fejlődjön a helyi érzéstelenítés. A szürkehályogműtét azóta is a "leglátványosabb" és leghálásabb orvosi beavatkozások közé tartozik.

A szürkehályog műtét és a műlencse-beültetés

A kezdeti időkben a szürkehályog eltávolítása "zárttokosan" (intracapsularisan) történt, amely után az ún. elülső csarnoklencsét illetve a szivárványhártyára rögzített (irisfixatiós) lencsét ültették be a szemorvosok. A későbbiekben bebizonyosodott, hogy a legkedvezőbb megoldás az, ha a beültetendő műlencse (implantátum) az eredeti szemlencse helyére, a hátsó csarnokba kerül.

A műtét során a szaruhártya széli részén készült seben keresztül eltávolítjuk az elülső lencsetokot, a lencsemagot. Leszívjuk a lencsekérget, és a hátsó tok elé, a tokzsákba ültetjük az ún. hátsócsarnok lencsét. A szürkehályogműtétnek ezt a formáját nevezzük extracapsuláris hályogműtétnek.

A legkorszerűbb műtét az ún. phacoemulsificatio. Ez az a műútét, amelyet a laikusok lézeres szemműtétnek neveznek. A műtét során egy különleges műszerrel egy kis seben keresztül, a lencsemagot ultrahanggal elfolyósítva lehet eltávolítani a lencsét. A seb kicsi, így gyorsabb a gyógyulás. Klinikánkon ma már ezt a műtéti technikát alkalmazzuk.

Mikor nem ígérhetünk a műtét előtt álló betegnek jó látást?

Ha a betegnek rossz a fényérzése, nem bíztatható azzal, hogy a műtét után majd jól lát.

Ha a szemlencse teljesen elszürkült és a betegnek nincs tárgylátása, a fényt akkor is érzékeli. Ha az adott oldali szemnek nincs fényérzése, akkor a szürke lencse mögött más szembetegséget kell feltételezni. Ilyen esetben tehát s szürkehályogműtét után sem javulna a látás

Műtét előtti vizsgálatok

Fontos a belgyógyászati kivizsgálás, szükség esetén előkészítés. Góckutatás. Ultrahangvizsgálattal meg kell határozni a beültetendő műlencse erősségét, figyelembe véve az operálandó és a másik szem fénytörését. A könnyutak átfecskendezésével ki kell zárni a gennyes könnytömlő gyulladás lehetőségét. Nem lehet elvégezni a műtétet a szem egyéb gyulladásos megbetegedésekor sem.

A műtét menete

Általában helyi érzéstelenítéssel, ritkán altatással történik a műtét (l. még: Műtétek, érzéstelenítés). Pupillatágító, helyi antibiotikum, érzéstelenítő szemcseppek adása után szemgolyó mellé.. Nem használunk nyomó kötést, ha a műtétet cseppérzéstelenítésben végezzük. Ritka kivételtől eltekintve a műtét teljesen fájdalommentes. Az orvos a tökéletes beavatkozás érdekében operáló mikroszkópot használ.[Hályogműtét: Phacoemulsificatio]

A műtét után
A szem a műtét napján egy átlátszó kagylókötést kap, a beteg tetszése szerint ül a székében, fekszik az ágyában, kimegy a fürdőszobába, majd egy óra múlva távozik a klinikáról. Otthonában előírás szerint cseppekkel kezeli a szemét, kerüli a nagyobb fizikai megerőltetést. Phacoemulsificatiós technikával végzett műtétek után általában két hétig naponta 3-szor alkalmazott szteroidos antibiotikum szemcseppet ajánlunk. Szemüveget, ha szükséges, 6 héttel írunk fel a műtét után.
 

A szürkehályog műtét után hónapokkal, évekkel előfordulhat, hogy a műlencsét tartó tokon megvastagodás alakulhat ki, ami zavarhatja a látást. Ilyen esetben lézerkezeléssel egy kicsiny rést készítünk a tokon, és a beteg ismét jól lát.

A szem vörösségét vérzés, vagy az erek tágulatából eredő vérbőség okozza.

1. A beteg és környezete számára ijesztő, általában egyoldali, esetleg csak szektorszerű kötőhártya alatti vérzés önmagában veszélytelen. A kötőhártya véraaláfutás (suffusio subconjunctivalis) a corneoscleralis határtól az áthajlásig terjedő egynemű vörös folt, a vér a conjunctiva alatt helyezkedik el. Belgyógyász konzíliumot (hypertonia, diabetes, haematológiai megbetegedés kizárása) igényel abban az esetben, ha gyakran ismétlődik, egyébként teendő nincs, 1-2 hét alatt felszívódik a vérzés. Nem igényel szakorvosi ellátást.

2. A vérbőség egyik típusa a conjunctivalis belövelltség, jól láthatók a kötőhártya tágult erei, a limbus körül a legkevésbé kifejezett az értágulat. Akut és krónikus kötőhártya gyulladás (conjunctivitis) okozza. Ha egy ritka komplikáció lép fel, széli beszűrődések (infiltrátumok) jelennek meg a szaruhártyában, pericorneális conjunctivális vérbőség alakul ki, ajánlatos a beteget szakorvoshoz küldeni.

3. Az iris hyperaemiáját ciliaris injectio jelzi. A limbus mellett körkörösen 3-4 mm széles, lilásvörös gyűrű látható, amely a mélyben elhelyezkedő pericorneális érhálózat tágulatán alapszik. Ciliaris injectio esetén keratitisre, iritisre, iridocyclitisre kell gondolni, és szakorvoshoz kell küldeni a beteget.

4. Keratitisek, keratoconjunctivitisek esetén gyakran van vegyes belövelltség, egyidejűleg conjunctivalis és ciliaris vérbőség, a kórkép szakorvosi ellátást igényel

5. Scleritisek, episcleritisek esetében szektorszerű vérbőség van, ezt a területet a szemhéjon át tapintva a beteg fájdalmat jelez. Szakorvosi kezelést igényel.

6. A hyperaemia következő típusa az episcleralis, pangásos vérbőség, a glaukomás rohamra jellemző, az episclera artériái tágultak, mert a fokozott intraocularis nyomás következtében az elülső ciliaris artériák kitágulnak, a nyomás innen áttevődik az episclera artériáira.

Pangásos vérbőség esetén mindig meg kell tapintani a szemnyomást!

Az alábbi esetek sem a fájdalmas, sem a vörös szem típusainál nem sorolhatók fel, azonban rendkívül fontos, és sürgősségi ellátást igénylő kórképek:

1. Vörösnek láthatjuk a szemet akkor is, ha sérülés, vagy neovascularisatio következtében az elülső csarnokot vér tölti ki, esetleg a csarnok alján vízszintes nívóban vér látható, és az iris érújdonképződéstől vöröses rajzolatú. Feltétlenül utaljuk sürgősséggel szemosztályra a beteget.

2. Ha belövelltséghez társulva a corneán sárgás-fehéres beszűrődés alakul ki, amely gyorsan növekszik, "kúszik", fájdalmas, esetleg a csarnok alján vízszintes nívójú sárgás-fehér képletet látunk - gondoljunk szaruhártyafekélyre, amely rendkívül súlyos kórkép és spontán perforatióhoz vezethet - haladéktalanul utaljuk szemosztályra páciensünket.

3. A szürkésfehér pupilla nem biztos, hogy egyszerű szürkehályogot jelent! Lehet, hogy a szürke képlet nem a lencsében van, hanem mögötte, az üvegtestben. Szakorvosi vizsgálat indokolt sürgősséggel!

A glaukóma gyakori szembetegség, ami a látóideg károsodását okozva kezeletlen esetekben vaksághoz vezet, ezért döntő fontosságú a betegség korai felismerése, melyben jelentős szerepe lehet a családi orvosoknak és belgyógyászoknak is, de ehhez a betegség modern szemléletének ismerete szükséges. A látás fokozatos elvesztése a magyar nyelvben a hályog szóval kifejezve a legszemléletesebb, de amíg a katarakta "szürkehályog" (a lencse elszürkülése) egy sikeres műtéttel gyógyítható, addig a glaukóma az úgynevezett „zöldhályog” (sem színében sem jellegében nem egyezik meg az előzővel) gyógyítása komplex kezelést igényel. A két betegség összetévesztése végzetes lehet.

A glaukóma története
A glaukóma szó görög eredetű, Hippokratesztől ered. Kezdetben kékesnek, zöldesnek fordították, pedig fátyolos, homályos látást jelent.

A betegséget már a Krisztus előtti időkben is ismerték, Celsus volt az első, aki elkülönítette a kataraktát a glaukómától. A glaukómával kapcsolatos ismereteink fejlődése a XVIII. századig nagyon lassú volt, majd attól kezdve gyorsabb és végül a XX. sz. 2. felében nagyon felgyorsult.

Jelentős állomások:

1700. A szemnyomás tapintás megjelenése - a kórosan fokozott szemnyomást és ennek következményeit kezdték megismerni.

1854. A szemtükör felfedezése (Helmholz) - elkezdődött a glaukómás eredetű papilla elváltozások vizsgálata.

1930. A hármastükör (gonioscop) megalkotása - lehetővé vált a csarnokzug vizsgálata. Ekkor osztották fel a glaukómát nyitott és zárt zugú glaukóma csoportra.

A glaukóma definíciója és lényege
A glaukóma tüneteiben eltérõ, de azonos kórlefolyású betegségformák összefoglaló neve. Lényege a szemtõl az agyba vezetõ látóideg rostjainak lassan elõrehaladó és visszafordíthatatlan pusztulása, mely hátterében a látóidegfõt ellátó kis erek keringészavara áll. (Látóidegfőnek nevezzük a látóidegrostok kilépési helyét a látóideghártyán, a retinán Átmérője 1,5-1,7mm, rajta keresztül 1,2 millió idegrost, valamint a retina táplálásában fontos erek.) A leggyakrabban, de nem minden esetben fennálló ok a szemgolyó fokozott belső nyomása, amelyet ma a glaukóma rizikófaktoraként említünk. Fő hangsúly a szem és elsősorban a retina és a látóidegfő vérkeringésének változásaira terelődött. A látóidegfő vérkeringésének romlása (ami az életkor növekedésével egészséges szemen is csökken) jelentős szerepet játszik a látóideghártya idegrost réteg károsodásának kialakulásában, amelyek a látóidegfő jellegzetes elváltozásához (a papilla glaukómás excavatioja), a látásélesség fokozatos romlásához, valamint a típusos glaukómás látótér kiesésekhez vezet. Ha az idegsejt halál (apoptosis) megindul, ez az egymáshoz kapcsolódó idegsejtek apoptosisát indukálja, ezért megállítani nem lehet, csak lassítani a progressziót.

A helyi tényezőkön kívül a szisztémás keringés állapota is lényeges a glaukómás keringés károsodás szempontjából. A normális nyomású glaukómában (kórosan magas szemnyomás csupán a glaukómás esetek egy részében észlelhető) a szisztémás vérnyomás alacsonyabb, mint az életkori normális érték, s mivel a szemnyomás az éjszakai vérnyomás esés idején a legmagasabb, a látóidegfőt ellátó erek perfúziós nyomása csökken. Ez a hajnali visszatérő vérellátási zavar klinikailag szintén a glaukómás látóideg progressziójában nyilvánul meg. Ez a jelenség figyelhető meg azokon a magas vérnyomásban szenvedő betegeken is, akik este olyan vérnyomáscsökkentő gyógyszereket szednek, melyek jelentős hajnali vérnyomásesést eredményeznek. Ezt bizonyíthatjuk a 24 órás vérnyomás monitor (ABPM) vizsgálattal

Szemnyomás, csarnokvíz keringés
A szem belső nyomása, ami biztosítja a szemgolyó alakját és ez által fénytörő képességét, normálisan l2-21 Hgmm között van (átlagosan l6 Hgmm). A 22-23 Hgmm glaukóma gyanús határértékek. A szemnyomás (T) normális szinten tartásában fontos szerepe van a szem belső folyadékrendszerének, a csarnokvíz termelődés és elvezetődés közötti egyensúlynak. A csarnokvíz a hátsó szemcsarnokban lévő az úgynevezett sugártest nyúlványokban keletkezik, majd a hátsó szemcsarnokból a pupilla szélénél előre jutva az elülső szemcsarnokba a melegebb szivárványhártya (iris) előtt felfelé, a hidegebb szaruhártya (cornea) előtt lefelé áramolva a csarnokzugban vezetődik el. A csarnokzugi hálózat résein keresztül a hajszálvékony (0,37mm) Schlemm csatornába, majd a szemgolyó vénás hálózatába kerül. A csarnokvíz kisebb mennyisége az érhártya szövetein, erein át távozik. A kórosan emelkedett szemnyomás oka a gyakorlatban nem a túlműködés, hanem a csarnokvíz elvezetésének zavarát jelenti

A glaukóma objektív tünetei:

A tartós szemnyomás fokozódás következményei tulajdonképpen a glaukóma objektív tüneteinek felelnek meg. A látóidegfő hosszan fennálló oxigénhiányos állapota (a papilla kis ereiben romló perfúziós nyomás miatt) a látóidegrostok pusztulásához vezet. A kóros folyamatok eredményeként a látóidegfő normálisan is meglévő kicsi tölcsér alakú kivályulásának (excavatio) mélysége nő. Ez a szemfenéken szemtükörrel megfigyelhető. A fokozatosan kialakuló glaukómás papilla excavatioról akkor beszélünk, ha a normálisan meglévő excavatio megnagyobbodik és a kimélyült rész átmérőjét osztva a látóidegfő átmérőjével (cup/disc hányados) nagyobb 0,3-nál. A látóidegrostok sorvadása végül a papilla színváltozásához vezet, halványabbá válik. Ezek a folyamatok súlyosan károsítják a glaukómás beteg látóterét is. A kezdetben a látótér kiesések közel a látótér centrumához alakulnak ki, majd egyre nagyobbá válnak. Végállapotban a látótérnek csak külső piciny területe marad meg. Ezek a folyamatok a beteg számára csaknem észrevétlen maradhat, a folyamat lassú előre haladása miatt és azáltal, hogy az egyik szem látótér kiesését a másik szem kompenzálhatja.

A glaukóma felosztása több szempontból is lehetséges

Elsődleges glaukóma
A szemnyomás fokozódást okozó elváltozások a szem elülső részéhez kötöttek. Ezen belüli alcsoportok a csarnokzug állapotától (2. ábra) függően.

• Nyitott zugú glaukóma
• Zárt zugú glaukóma: akut és chronikus forma

A következőkben a tünetszegény, hosszú lefolyású nyitott zugú és a glaukómás roham klinikai képét mutató akut zárt zugú glaukóma ismertetésére helyeznénk a hangsúlyt.
 

Nyitott zugú glaukóma

Oka: a csarnokvíz elfolyásával szembeni ellenállás fokozódása, a trabekuláris hálózat réseinek beszűkülése.(ez egyrészt korral járó folyamat is). A középkorú, vagy idős betegeknél kell erre gondolni, ha látásromlásról panaszkodnak. A 40 év feletti lakosság l-2 %-a, a 70 éven felüliek 3-4 %-a szenved ebben a betegségben. Legtöbbször szemüvegrendelés kapcsán derül fény a betegségre, ami az egyik szemen már mindig előrehaladottabb állapotban van. A nyitott zugú glaukómás betegek mindaddig tünetmentesek, amíg a látóideg-károsodás nem válik egészen előrehaladottá. A szemnyomás 24-30 Hgmm között van, szemfájdalom nincs vagy ritka. A mérsékelt szemnyomás emelkedés csak lassan évtizedek alatt (akár 10-15 év) károsítja a látóideget.

Fontos kockázati tényező az életkor mellet a családi hajlam, nagyfokú rövidlátóság, a cukorbetegség. Itt hívnánk fel a figyelmet, hogy a fokozottan veszélyeztetett pacienseknek mielőbb szemész szakorvoshoz kell kerülniük. A megfelelő időben glaukóma gyanú miatt (gyakran mért T határértékek, a 2 szem közötti nyomáskülönbség több mint 3 Hgmm, a T görbe több mint 5-6 Hgmm-nyi napszaki ingadozást mutat, hajnali T emelkedés) szemosztályon kivizsgált és glaukómásnak bizonyult betegeknél az időben elkezdett terápia mellett a glaukómás folyamat előrehaladása (progressziója) lassítható.

A terápia kezdetben mindig konzervatív. Ez sokszor életre szólóan szemcseppek használatát jelentheti. A gyógyszerek palettája az utóbbi évtizedekben jelentősen bővült. Az 1870-es években forradalminak számított Pilocarpinum hydrochloricum hasonlóan a többi paraszimpatikomimetikum-hoz kezd háttérbe szorulni a nyitott zugú glaukóma kezelésében. Ezek a gyógyszerek a csarnokvíz elfolyást fokozzák, mellékhatásaik: allergia, alkalmazkodási görcs, a fénytörés átmeneti rövidlátóság irányába való tolódása. idős kataraktásoknál.

A másik gyógyszercsoportot a beta receptor blokkoló hatású szemcseppek jelentik. A csarnokvíz termelés csökkentése révén fejtik ki hatásukat. Előnyös tulajdonságaik (sem a pupilla tágasságát, sem pedig a fénytörést nem befolyásolják) mellett említést kell tenni a nem kívánatos szisztémás mellékhatásokról (légzésfunkció romlás, szívfrekvencia csökkenés, elesés, ebből adódó csonttörések, központi idegrendszeri hatások).

A szimpatikomimetikumok ugyancsak a csarnokvíz termelés csökkentése révén hatnak, mivel pupilla tágulatot okoznak ezért szűk zugú glaukómás betegeknek csak előzetes Nd Yag laser iridotomia után adhatók.

Gyors és jelentős szemnyomás csökkentő hatásúak a lokális carboanhydrase bénító szemcseppek, szintén a csarnokvíz termelést csökkentik. Az általánosan adott carboanhydrase bénító szereket (Humazolamid tbl. Diamox inj.) már több évtizede alkalmazzuk.

A prosztaglandin analógok a csarnokvíz fiziológiás érhártya irányába való elfolyását növelik. E típusú szemcseppet napi egyszeri dózisa miatt magas ára ellenére is kedvelik a betegek. Ma egyre inkább ez az elsőnek választott gyógyszer a glaukóma kezelésében.

Ha az egyféle szemcseppel végzett terápia nem elegendő, egymás hatását erősítő cseppkombinációkat is alkalmazhatunk. Mindig arra kell törekedni, hogy a lehető legkevesebb mennyiségű gyógyszerrel (kényelmetlenséggel, költséggel és mellékhatással) érjük el a megfelelő kezelési eredményt.

Ha szemcseppekkel a szemnyomás már nem normalizálható, akkor lézeres kezelést, vagy mikrosebészeti műtétet kell alkalmazni.- (a műtét a csarnokvíz elvezetését jelenti a kötőhártya alatti térbe,).

Zárt zugú glaukóma
Bár gyakorisága kisebb a nyitott zugú glaukómánál (1:4) ismerete mégis nagyon fontos, mert az első észlelő orvoson múlik a beteg sorsa. A glaukómás roham az arra anatómiailag is hajlamos szemeken (sekély elülső szemcsarnok, szűk csarnokzug, túllátóság) főleg idős korban (amikor a szemlencse megvastagodik) általában egy szemen lép fel, ha a pupilla sötétség, stressz vagy pupilla tágító cseppek hatására kitágul és a csarnokzug elzáródik. A csarnokvíz elfolyásának akadályozottsága miatt a tenzió megemelkedik. Családi halmozódást mutat, nőknél gyakrabban fordul elő.

Jellegzetes tünetek: hirtelen látásromlás, színes karikalátás a lámpa fénye körül, a szem és a szem körüli csontok tűrhetetlen fájdalmassága, rossz közérzet, hányinger, hányás, hasi panaszok. A szem vörös a pangásos vérbőség miatt. A szemnyomás tapintása fontos, mivel a szemnyomás akár 50-100 Hgmm is lehet! A szemgolyó "deszkakemény"tapintatú. Az azonnali szemészeti ellátás alapvető fontosságú!

Ha a glaukómás roham megoldódik, a szemgolyó megpuhul és a csarnokzug megnyílik, preventív célból a szivárványhártyán kis nyílást készítenek, a csarnokvíz elfolyásának megkönnyítésére, az újabb roham megelőzése céljából. A zárt zugú glaukóma a nyitott zugú glaukómához hasonlóan mindkét szemet megbetegíti, és mert a csarnokzug az esetek nagy százalékában mindkét szemben kifejezetten szűk, ezt a lézeres, vagy mikrosebészi beavatkozást a társ szemen is el kell végezni.
 

Minél tovább tart (12-24 óra) a glaukómás roham, annál nagyobb esély van a megvakulásra a látóidegfő akut ischaemiás károsodása következtében. A glaukómás rohamot minden általános orvosnak illik felismerni

Másodlagos glaukóma

A szemnyomás emelkedés a szem más betegségeihez társul.A szem olyan betegségei okozzák, melyek a csarnokvíz hátsó csarnokból az elülső csarnokba jutását illetve az elvezetését akadályozzák.
Eredetét illetően lehet

• gyulladásos
• kis erek keringési zavarai (cukorbetegség, súlyos nyaki érszűkület)
• szemlencse betegségeivel kapcsolatos
• a szem szöveteinek elfajulásos okozta (glaucoma capsulare)
• hosszantartó szteroid kezelés
• tumoros eredetű
• szemészeti műtétet követően (vér, izzadmány, pigment, lencsekéreg kerülhet a csarnokvíz elvezető rendszerbe)

Elsősorban az alapbetegség kezelése a fontos, másodsorban a kórosan megemelkedett szemnyomás normalizálása a cél
 

Veleszületett glaukóma
Oka: a csarnokzug veleszületett rendellenessége az úgynevezett Barkan hártya fennmaradása. Buphthalmusnak, hydrophthalmusnak is nevezik. A szemnyomás 30 Hgmm körüli. A csecsemő a fájdalom miatt dörzsöli a szemét, a legfeltűnőbb jel a "szép nagy szem" a szemgolyó tágulata miatt. A fokozott szemnyomás látóideget károsító hatása miatt a műtét -mielőbbi elvégzése szükséges.

A glaukóma szűrése
A zöldhályog napjainkban is gondos odafigyelést igénylõ betegség mind a páciens, mind a szemorvos részérõl. Ezért a rendszeres szûrõvizsgálatok fontosságát – még panaszmentesség esetén is – nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A diagnózist a szemnyomás pontos mérése, a látóidegfõ megfigyelése, a szem látóterének vizsgálata biztosítja.

A hatékony glaukóma szűrés, napjainkban is nehézségekbe ütközik. A glaukóma szűrésére a szemnyomás mérés nem mindig elegendő, mivel a glaukómások 30-50 %-ában a szemnyomás nem kóros és az egészségesek között kb 10%-ban észlelhető magasabb szemnyomás. A pontos látótérvizsgálat szükséges műszerrel nem mindegyik szemészeti rendelő rendelkezik. A szemtükörrel végzett látóidegfő vizsgálat a nagy egyéni variabilitás és az értékelés szubjektivitása miatt nem quantatív módszer. Legújabban a számítógépes idegrostanalizis (scanning laser polarimetria) tűnik ígéretesnek, nagy szenzitivitása 96% és specificitása 93% miatt. További előnye hogy gyors, orvosi jelenlétet nem igényel, nem invaziv. Anyagi vonzata miatt sajnos a hazai glaukóma szűrésben még jó ideig nélkülöznünk kell.

Klinikánk rendelkezik viszont az optikai koherens tomográf készülékkel.(OCT) Ez objektív módon képes a cup/disk hányados érték megadására és a látóidegfő körüli idegrostréteg vastagság mérésére. Ezek nem csak az adott állapot felmérését, de a terápia hatékonyságának követését is lehetővé teszik. Ugyancsak rendelkezünk komputeres látótér vizsgáló berendezéssel, mely a glaukómás betegek követésében igen érzékeny eljárás a terápia hatékonyságának megítélésére.
 

Az általános orvosok felelőssége
Bár a glaukóma kezelése szemorvosi feladat az általános orvosok felelőssége nagy a fokozottan veszélyeztetettek korai felismerésében. Oda kell figyelni a pozitív családi anamnézisre, a beteg vastag szemüvegére (lehet hypermetrop vagy myopiás), a vörös szem is figyelmeztető lehet a fent említett tünetekhez társulva, a cukorbetegség, magas vérnyomás, tartós szteroid terápia mind-mind veszélyeztetettséget jelent. A korán felfedezett glaukóma jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni, mert csak a szemnyomás csökkentése és az egyidejű keringésjavítás érheti el az időben elkezdett glaukóma ellenes kezelés elsődleges célkitűzéseit: megőrizni vagy javítani a látóteret és megkímélni a látóidegfőt a glaukómás károsodástól, megmenteni a beteget a megvakulástól.

Mi az allergia?

Allergiának nevezzük azt a készséget, amikor a szervezet egy idegen anyagra (allergén) kórosan fokozott immunreakcióval válaszol. Az allergiás betegségek, köre igen széles, gyakorlatilag valamennyi szervet érintheti. Leggyakoribb formái a szénanátha, az asztma, a csalánkiütés, az ekcéma és a különböző ételallergiák. Jelenleg a népesség több mint 20-25%-a szenved az allergia valamely formájától, ez az arány várhatóan tovább növekszik. 

Mi az allergiás kötőhártya gyulladás?
A kötőhártya a szem fehér részét (ínhártyát) fedő, és a szemhéjat belülről bélelő átlátszó hártya. Az allergiás kötőhártya gyulladás ezen hártya allergiát okozó anyagokra fellépő reakciója.


Mik okoznak allergiás kötőhártya gyulladást?

Az allergiás kötőhártyagyulladást okozó anyag leggyakrabban a levegőből kerül a szervezetbe. Leggyakoribb allergiát okozó anyagok a fák, füvek, gyomnövények pollenjei, állati eredetű szőrök, kozmetikumok. Sok esetben nem tisztázható a kiváltó tényező.


Az allergiás kötőhártya gyulladás tünetei

Általában kétoldali, gyorsan kialakuló szempirosság, viszketés, könnyezés, ritkán szemfájdalom. A látás a fokozott könnyezés miatt érintett lehet. Nem ritka a szemhéjduzzanat. Ha kiváltó tényező pollen, akkor a tünetek szezonálisak, tehát évszakhoz kötöttek. Gyakran összetéveszthető vírus okokozta gyulladásos elváltozásokkal. 


Az allergiás kötőhártya gyulladás kezelése

Ha ismerjük az allergiát okozó tényezőt, akkor lehetőleg kerüljük a vele való kontaktust. Ha kozmetikum okozza az allergiát, a további használata természetesen nem tanácsos. Allergia elleni szemcseppek széles skálája áll rendelkezésünkre a tünetek csökkentésére. Természetesen ezekkel a cseppekkel csak a tüneteket csökkentjük.

Tablettás kezelés általában akkor ajánlott, ha a kötőhártya gyulladáson kívül más allergiás panasza is van a betegnek, (mint pl. tüsszögés, orrfolyás), vagy a szemcsepp nem hatásos. Ez esetben gégészeti kivizsgálásra is szükség van. Az év bizonyos időszakában (szezonálisan) fellépő allergia esetén a tünetek várható jelentkezése előtt elkezdett helyi és tablettás kezelés hatására a tünetek enyhébbek lehetnek, vagy akár ki sem alakulhatnak. Részletes allergológiai kivizsgálás után, válogatott esetekben a kezelés másik lehetősége a hiposzenzibilizáció.

Kontaktlencse használata az allergiás kötőhártya gyulladás fennállása alatt nem megengedett.

Hátsó üvegtest leválás

Az üvegtest a szemgolyónak a lencse mögötti hátsó, kétharmadát kitöltő kocsonyás anyag. Fiatal korban gél halmazállapotú, szabályos szerkezetű, az ideghártyához jellegzetes anatómiai helyeken szorosan kapcsolódik. Az életkor előrehaladtával kialakuló degeneratív folyamatok során az üvegtesti gélből fehérje kicsapódás indul meg, melynek következményében az addig homogén szerkezet különválik egy elfolyósodott magas víztartalmú és egy kicsapódott fehérjékből álló részre. Ennek következtében az üvegtesti gél szerkezete fellazul, szabályos gömbalakját elveszti, összeesik. Normális esetben az üvegtesti gél összeesése, az ideghártyáról való leválása nem jár következményekkel. Ha az üvegtest a normálisnál szorosabban tapad a retina egyes területeihez (pl. széli ideghártya degenerációk, melyek főleg a rövidlátóknál gyakoribbak) a kialakuló húzás következtében az ideghártyában szakadások alakulhatnak ki, melynek ideghártya leváláshoz vezethetnek. Ha a retina szakadás területén ér húzódik annak megszakadása az üvegtesti térbe törő vérzést eredményezhet, mely nagyfokú hirtelen látásromlás formájában jelentkezhet. Az előbbi folyamatok rövidlátóknál fiatalabb életkorban kezdődnek, és a szövődmények is gyakoribbak. Mindezeken túl, a teljesség igénye nélkül ismertek az üvegtest egyéb betegségei, pl. különböző kristályok felhalmozódása (kalcium illetve koleszterin kristályok) következtében fellépő úszkáló homályok.

Az üvegtesti betegségek tünetei

Világos háttérben időnként megjelenő mozgó pontok (repülő bogarak) jelzik az üvegtesti homályok kialakulását, melyek önmagukban veszélytelenek, azonban az alapos szemészeti vizsgálat ilyen esetekben is elengedhetetlen. Ha a homályok száma hirtelen megszaporodik illetve szikralátással (villámlátással) társul, az mindeneképpen súlyosabb folyamatot jelezhet (üvegtesti vérzés, ideghártyaleválás). Ilyen esetekben sürgős szemészeti vizsgálat javasolt, különös tekintettel a rövidlátó betegeknél jelentkező panaszok esetén.

Üvegtesti betegségek kezelése

Az enyhe esetek megfigyelést igényelnek. Műtét csak a komplikáltabb esetekben jön szóba (vérzés, ideghártya leválás, gyulladásos állapot). (l. még: Ideghártya leválás, Cukorbetegség)

Epiretinális membránok a hátsó póluson

Mi az epiretinális membrán?

A macula (az ideghártyán az éleslátásért felelős területe) felszínén elhelyezkedő abnormális, vékony szövet (membrán). Előfordulhat önmagában, és más szemészeti betegségekkel társulva, mint ideghártya leválás, retinális érbetegségek, gyulladások, vagy sérülések. A legtöbb esetben nem társul más betegségekhez, az üvegtest hátsó leválását vagy ideghártya leválás miatt végzett műtétek után alakul ki, és a macula felszínén elhelyezkedő enyhe fokú mini proliferatív vitreoretinopathianak (PVR) fogható fel. Általában az 50 év körüli populációt érinti (kb. 6%-os prevalencia), ritkán előfordulhat fiatalabb egyéneknél is

Milyen tüneteket okoz?

A betegség kezdeti stádiumában nem, vagy minimális látásromlást okoz. A későbbiekben is csak a betegek kis részénél okoz igazán nagy mértékű centrális látásromlást, esetleg centrális látáskiesést, torzlátást. A betegek arról számolnak be, hogy a vonalak szaggatottá válnak, elcsúsznak.

Epiretinális membránok diagnózisa

A közeli és távoli látásélesség meghatározása után Amsler rácsnak nevezett vagy egyszerű kockás lapot helyez a szemorvos a páciens elé. A lap közepén levő pontra fixálva a beteg pontosan berajzolja a torzan látott területet, meghatározva a görbén látott vonalak helyét és nagyságát. Pupillatágítás után következik a szemfenék vizsgálat a megfelelő fotó dokumentációval, érfestés (fluoreszcein angiográfia), és optikai koherencia tomográfia (OCT) elvégzése

Az epiretinális membránok kezelése

Kizárólag sebészi kezelés jön számításba azon esetekben, amikor a látásromlás zavarja a pácienst. A műtét helyi érzéstelenítésben történik. Az üvegtesti gél eltávolítása után finom csipesszel eltávolítható a membrán. Ezen membránt egy speciális, tripán kéknek nevezett festékkel megfesthető, így növelve a műtét biztonsága azáltal, hogy a festék pontosan kirajzolja a membrán elhelyezkedését.
 

A betegek nagy részénél a műtétet követően már 2- 3 hét után javul a látásélesség, szűnik a torzlátás. A következő 6 –12 hónapban további látásjavulás várható.

A szemfájdalom is lehet egy- vagy kétoldali, kiindulhat a szemgolyóból, vagy a környezetéből. 

1. Heves nagy fájdalommal járó szembetegségek: glaukomás roham. A cornea sérülése, gyulladása, a szivárványhártya gyulladása, az ínhártya gyulladása egy- vagy kétoldali, fényre fokozódó, éles nyilalló jellegű fájdalommal jár. Ezen betegségek kezelését szakorvosra szükséges bízni.

2. Enyhébb, szúró jellegű fájdalmat okoznak a szemhéjak, a kötőhártya betegségei, a "száraz szem" szindróma, a rejtett kancsalság, a korrigálatlan fénytörési hiba.

3. A szemfájdalmak harmadik csoportjába azok a fájdalmak tartoznak, amelyek a környezetből sugárzanak a szembe: a herpes zooster, a trigeminus neuralgia, a melléküreg-gyulladás, migraine, arteritis temporalis, a neuritis opticinél említett szemfájdalom.

Alapvető fénytörési eltérések és korrekciójuk

A köztudatban talán legismertebb fénytörési hiba az úgynevezett rövidlátás.

Neve valóban megközelíti az eltérés lényegét, vagyis a páciens csak közelre (rövidtávra) lát élesen, távolra nem.

Jóval összetettebb kérdés az úgynevezett távollátás, amikor a beteg se távolra, se közelre nem lát jól.

A szemgolyó keresztmetszeti képén láthatjuk, hogy a végtelenből (távolba nézés) érkező fénysugarak nyugalmi állapotban lévő lencse-dioptria-állító szemizmok mellett is pontosan az éleslátás helyén egyesülnek.

A szem ilyenkor emmetrop.

Ha valamilyen oknál fogva a fénysugarak az éleslátás helye előtt egyesülnek, beszélünk rövidlátásról, myopiáról.

Ennek alapvetően két formája van, az egyikben a szaruhártya görbületi sugara túl kicsi, más szóval a szaruhártya túl gömbölyű, tehát túl hamar egyesíti a fénysugarakat.

A másik esetben a törőközegek átlagosak, az eltérés a szem méretében van, a megnyúlt szemgolyóban tehát relatíve túl hamar egyesülnek a fénysugarak.

Mindkét esetben megfelelően megválasztott szórólencsével segíthetünk, s a szem –végre- éles képet kap. Az ideális állapottól annyiban tér el ez, hogy a látott kép éles lesz ugyan, de kicsinyített. Ebből a zavaró hatásból sokat kiküszöböl, ha kontaktlencsét rendelünk. 

Tudnunk kell, hogy míg a törési myopia alapvetően a szem elülső részét érintő, enyhe eltérés, a tengelymyopia a szem egészét, az éleslátás helyét, az ideghártyát is érintő súlyosabb állapot.

Az előbbi típusban ritkán fordul elő 6-7 dioptriánál magasabb szemüveg, az utóbbinál a 15-25 dioptria sem ritka.

Ha ez az egyszerű eset, mi lehet a bonyolult?

Hívjunk segítségül néhány újabb ábrát.
Mint korábban már említettük, távolba nézéskor a szem belső izmai (amelyek a lencse görbületi sugarának állításával a lencse törőerejét változtatni képesek) nyugalomban vannak.

Mi történik akkor, ha a fénysugarak (általában a szemgolyó kisebb hosszúsága miatt) az ideghártya mögött egyesülnek?
Az idegrendszer már a távoli éleslátáshoz növelni kényszerül a lencse törőerejét, megfeszített állapotba kényszerítve ezzel a belső szemizmokat.

Ha ez az eltérés nem túl nagy (1-3 Dioptria), a szem és az idegrendszer tünetek nélkül viseli ezt a plusz terhet.

Ha azonban közelre nézne az ilyen beteg, ezt a terhelést már nem állja a szem, a kép egy idő után homályos lesz.

Ez az az alapeset, amikor (talán) érthető a távollátás elnevezés.

Előfordulhat azonban, hogy már távolra is olyan mértékben kellene megnövelni a törőerőt, hogy a páciens se távolra, se közelre nem lát éles képet.

Sőt, előfordulhat olyan eset is, főleg kisgyermekeknél, akiknek a szeme is, az idegrendszere is sokkal rugalmasabb, hogy szemüveg nélkül, és akár plusz öt-hat dioptriás szemüveggel is jól látja a táblát. 

Ez az az eset, amikor nem az orvos rontja el a beteg szemét, hanem több dolgot figyelembe véve (van-e fejfájás, kancsalság, tompalátás) rendel (vagy nem rendel ) szemüveget. Azért, hogy az ideális alapeset, amikor távolra nézéskor nyugalmi állapot van, minél inkább megközelítődjön.

Megbarátkozhatunk még egy, az elnevezésével zavarokat kavaró fogalommal, az ún. "szemtengely-ferdeséggel".

Az elnevezés alapján sokan (logikusan) a kancsalságra gondolnak, valójában egy olyan speciális fénytörési eltérésről van szó, amikor a szem különböző tengelyeiben eltérő a fénytörés. Ezt az úgynevezett cilinder (a speciális kalap neve ugyaninnen származik), vagyis cilinderes lencsével korrigáljuk.Az ilyen páciens szemüveg nélkül mindent kissé torzan, vagy „szellemképesen” lát.

Prizmás lencsét, mely a kép élességet nem befolyásolja, de a prizma a lapja felé eltolja, több esetben is használhatunk.

Ennek részletes leírását A kancsalság kezelésénél találhatják meg, a továbbiakban a látásrehabilitáció témakörében említjük majd meg.

A fent leírt eltérések tehát (szükség esetén kiegészítve egyéb, szintén a kancsalság témakörében tárgyalt kezelésekkel), egyébként egészséges szem esetén tökéletes látást biztosítanak.

A gyermekek szembetegségei alapvetően egyeznek a felnőttekével, de léteznek olyan eltérések, melyeknek késői észlelése a látás maradandó károsodását eredményezheti, esetenként az életet is veszélyeztethetik.

A kancsalság, a könnyelvezető rendszer, a gyermekkorban észlelhető daganatok, a koraszülöttség okozta szembetegségek tárgyalására külön kerül sor, ezért itt a többi betegség leírását végezzük.


Magzati életben elszenvedett ártalmak okozta szembetegségek

A röntgensugárzás, a sejtmérgek, egyes vírusok a terhesség első harmadában (amikor a szem kifejlődése történik) a szem károsodását okozhatják. Közismert a Rubeola vírus hatása, mely szürkehályogot, veleszületett zöldhályogot, ideghártyaleválást okozhat. A macskák ürülékével terjedő Toxoplasma fertőzés is súlyosan károsíthatja a szemet, főként a szemfenéken okozott hegesedéssel és az ezzel együtt járó gyulladással.


Veleszületett szürkehályog

A méhen belüli időszak első harmadában elszenvedett káros hatások eredményeként a szemlencse elszürkülhet, oka nem mindig ismert, gyakran az anya vírusfertőzése áll a háttérben. Az összes veleszületett szürkehályog 30%-ában rubeola fertőzés az ok.

A veleszületett szürkehályog legtöbbször kétoldali, egyoldali esetekben a szemgolyón egyéb fejlődési rendellenesség is észlelhető.

Fontos a korai felismerés, a szürkehályog műtéttel történő eltávolítása (lehetőleg az élet első három hónapján belül). A fény elől elzárt szem súlyosan tompalátóvá válhat. Ebben az esetben is műlencse beültetése történik, hasonlóan a felnőttkori szürkehályog kezeléséhez.


Veleszületett zöldhályog

Alapvetően különbözik a felnőttkoritól, fejlődési zavar miatt a csarnokvíz nem tud a szemből eltávozni, az így megnövekedett nyomás a szemgolyót kitágítja (ilyenkor a szemburkok még igen tágulékonyak). A környezet számára feltűnő lehet, hogy a gyermeknek szép nagy szeme van, később a szaruhártya borússága is feltűnő lehet.

A fájdalom miatt a gyermek a szemét dörzsöli, fénykerülő lehet, könnyezik.

Egyoldali és kétoldali egyaránt lehet. Kezelése legtöbbször műtéti. De ez után is folyamatos szemészeti ellenőrzés szükséges.

Korai felismerése fontos, mert a látás károsodása gyors és végleges lehet.

Fénytörési hibák: túllátás, rövidlátás, astigmatismus

A gyermekkori szemproblémák közül a kancsalság után ez a csoport a leggyakoribb.

Felismerése kisgyermekeknél nem könnyű, ezért a rizikó faktorok jelenléte esetén szűrővizsgálat szükséges. Ha a családban fiatal korban jelentkező fénytörési hiba, kancsalság, tompalátás fordult elő, ha a gyermek idő előtt született, még egy éves kor előtt szemorvosi vizsgálat indokolt. Az alkalmazkodóképesség bénítása után (pupillatágító szemcseppel történik) mérhető meg a teljes fénytörési hiba, melynek korrigálása gyermekkorban kizárólag szemüveggel történik.

A nem megfelelően, vagy nem megfelelő időben elkezdett korrekció tompalátáshoz, a szem gyors kifáradásához, szemhéjszéli gyulladáshoz vezethet.


Speciális újszülöttkori fertőző gyulladások

Kankó okozta gyulladás a szülőutakon való áthaladáskor fertőzheti meg a csecsemőt. Heves kötőhártyagyulladás, gennyes váladékozással, a szemhéjak nagyfokú duzzanatával észlelhető. Kezeletlen esetben a szaruhártya súlyosan károsodhat.

Szintén a szülőutakon való áthaladás közben fertőz a Chlamydia nevű kórokozó, a tünetek hasonlóan heves kötőhártyagyulladás formájában zajlanak, inkább húslé- szerű váladékozással. Mindkét betegség az anya kezelésével előzhető meg.


Tavaszi kötőhártya hurut

Öt-hat éves fiúk idült, tavasszal visszatérő, erős viszketéssel, fénykerüléssel járó allergiás megbetegedése, mely szaruhártya szövődményt okozhat. Serdülőkorban spontán megszűnhet.


Kancsalság

Ritkán okozza gyermekkorban bénulás, sokkal gyakoribb a szemizmok kóros vezérlése során kialakult ún. kísérő kancsalság. A látóközpontba nem azonos kép kerül a két szemből, melynek zavaró hatását gyermekkorban az agy úgy tudja kiküszöbölni, hogy a nem megfelelő képet nem dolgozza fel. Ez a folyamat tompalátáshoz vezethet. Kancsalság kísérheti a nem korrigált fénytörési hibát, veleszületett szembetegségeket, így észlelésekor feltétlenül szemorvosi vizsgálat szükséges az ok kiderítésére.


Fejfájás

A gyermekkorban jelentkező fejfájásnak igen gyakran szemészeti oka van. Korrigálatlan fénytörési hiba, rejtett kancsalság a szem túlzott igénybevétele miatt fejfájást okozhat.

Jellemzően a nagyobb fokú terhelés hatására, többnyire délután, olvasáskor, az iskolában jelentkezik, többnyire alul, hátul, nyomó jelleggel.

Fejfájást számos egyéb betegség is okozhat, feltétlenül szükséges a teljes körű gyermekgyógyászati kivizsgálás

Sérülések

A gyermekek szeme gyakran sérül. A mozgékonyság, a veszélyérzet hiánya, a fokozott kíváncsiság elősegíti a sérülések bekövetkeztét. Fiúk négyszer gyakrabban sérülnek. Gyakoriak az áthatoló sérülések szúró, vágó eszközökkel. A sérülés körülményei gyakran tisztázhatatlanok. Minden szemsérült gyermeket haladéktalanul orvoshoz kell vinni!

MINDEN ESETBEN A LEGFONTOSABB A MEGELŐZÉS! NE HAGYJUK GYERMEKEINKET FELÜGYELET NÉLKÜL! A JÁTÉKOKAT ÚGY KELL MEGVÁLASZTANI, HOGY AZOK NE SÉRTHESSÉK A SZEMET.

Számos szembetegség van, amely hirtelen látásromláshoz vezet. A látás elvesztése lehet egy illetve kétoldali, teljes vagy részleges látótérkieséssel járó, lehet átmeneti vagy irreverzibilis, bekövetkezhet egyik pillanatról a másikra, 1-2 óra, esetleg 1-2 nap alatt. Ezekben az esetekben a nem szemorvos teendője, hogy mentővel, minél előbb szemészeti osztályra szállíttassa betegét.

Szemfenéki keringési zavarok

1. A legsúlyosabb, villámcsapásszerű látásromlást az arteria centralis retinae törzsének elzáródása okozza. Jellemző a hirtelen fellépő, féloldali, gyakran fényérzésvesztéssel járó, fájdalmatlan látásromlás. Ág elzáródás esetén a látásromlás illetve a látótérkiesés a keringésből kikapcsolt terület nagyságától, illetve a macula vérellátása csökkenésének mértékétől függ.

Az anamnézisben gyakran szerepel átmeneti ideig tartó, részleges, vagy teljes látásromlás (amaurosis fugax), esetleg agyi történés (TIA, stroke), szívbetegség.

A retina oxigén igénye a legnagyobb a szervezetben, az artéria elzáródását követő 100 percen belül elpusztulnak az arteria centralis retinae által ellátott retinasejtek, ezért ez a legtipikusabb sürgősségi ellátást igénylő szemészeti kórkép. Ha a beteg azonnal szemészti osztályra kerül, haladéktalanul meg kell kezdeni a kezelést, mindenek előtt cornea punctióval csökkenteni a szemnyomást, ezáltal javítani a perfúziós nyomást - a vérnyomás és a szemnyomás különbségét. A panaszok jelentkezése után órákkal is érdemes a beteget sürgősen szemosztályra küldeni, mert az esetek többségében az elzáródás nem teljes, minimális véráramlás megmarad, és bár a retina sejtjeinek működéséhez ez nem elegendő, de nem pusztulnak el a sejtek, így a terápia még órák múlva is hatásos lehet.

A további kezelést a belgyógyásszal konzultálva az határozza meg, hogy milyen oki tényező szerepel az occlusio kialakulásában, arteriosclerotikus plakk az értörzs falában, embolus, esetleg valódi spasmus.

2. Hasonlóan súlyos, hirtelen látásromlást okozhat az elülső ischaemiás opticus neuropathia (EION), ezért ebben az esetben is mentővel szemosztályra kell szállíttatni a pácienst. Az EION oka a látóidegfőt tápláló hátsó rövid ciliaris arteriák kifejezett keringészavara, az arteriolák perfusios nyomásának hirtelen megromlása miatt oedema alakul ki a látóidegfőben. Oka: arteriosclerosis, óriássejtes arteriitis, vagy súlyos carotiskeringés-zavar.

A szubjektív tünetek alapján nem dönthető el, hogy arteriás occlusioról vagy EION-ról van-e szó, a diagnózist csak szemfenék vizsgálattal lehet igazolni. Az EION kezelése azért is nagyon fontos, mert nagyon gyakori a másik oldal megbetegedése.

3. Hirtelen, 1-2 óra alatt fellépő egyoldali látásromlást okoz a vena centralis retinae törzselzáródása. A betegek arról számolnak be, hogy látóterükben suru, sötét foltok jelentek meg, és ha a macula lutea, az éleslátás területét is érinti az elváltozás, akkor nagyon megromlik a beteg látása. A betegség kezelését illetően az ezredfordulón alapvető változást vezettek be és ezt klinikánkon is rutinszerűen végezzük, igen biztató eredményekkel. A műtéti kezelés (opticus neurotomia) lényege, hogy az üvegtesti gél és az üvegtesti határmembrán eltávolítását követően a látóidegfő szélén kis bemetszést ejtünk, ezáltal csökken a látóidegfő ereit érő mechanikus kompresszió. Vénaág elzáródása esetén a látásromlás csak a látótérnek az occlusiónak megfelelő szegmensében lép fel. Ezekben az esetekben is mérlegelhető a vitrektómia, fontosnak tartják ugyanis a határmembrán eltávolítását, különösen az artéria és a vénaág kereszteződésében. A műtéti kezeléssel párhuzamosan az artériás elzáródáshoz hasonlóan alapvető a beteg részletes kivizsgálása, lehetőség szerint az ok felderítése (igen gyakori ok a magas vérnyomás) és annak kezelése. A későbbiekben fontos a rendszeres szemészeti ellenőrző vizsgálat, mert a vénaág, vagy törzs elzáródást követően a szemfenéken, sőt a szem elülső szegmentumában érújdonképződés alakulhat ki. Az érjdonképződés panretinalis lézer kezeléssel visszafejleszthető. Ha az érújdonképződés miatt másodlagosan zöldhályog alakult ki, s a szem fájdalmassága cseppekkel már nem kompenzálható a csarnokvíz termelés csökkentése céljából a sugártest lézer kezelése (cyclophotocoagulatio) jön szóba. Igen súlyos esetekben a szemgolyó eltávolítására kényszerülhetünk

Üvegtesti vérzés

Percek, órák alatt kialakuló egyoldali látásromlást okozhat az üvegtesti vérzés. A beteg vöröses, sötét, gomolygó homályokat lát, a látás a fényérzés megromlásáig csökkenhet. Az üvegtest bevérzése a retinalis erekből származik, hiszen az üvegtest ereket nem tartalmaz. Oka ideghártya-leválást okozó retina szakadás, proliferatív diabeteses retinopathia, vénaelzáródás utáni érproliferatio, áthatoló, vagy tompa szemsérülés. Klinikánkon készült tanulmány alapján tompa sérülések után az esetek 29 százalékában lépett fel üvegtesti vérzés, amely csaknem 100 százalékban ideghártya-leválással járt. Üvegtesti vérzés esetén is javasolt a beteget szemosztályra küldeni - ha nem is olyan sürgősséggel, mint az előző kórképeknél. Az ultrahang vizsgálat segítségével a vérzés lokalizációja, az ideghártya helyzete megítélhető, esetleg egyéb betegség (például intraocularis tumor!) kizárható. A prognózist kedvezőtlenül befolyásolja, ha a vérzés felszívódása után, esetleg csak hetek múlva sikerül annak okát tisztázni. 


Ideghártya-leválás
Bár az ideghártya-leválás általában nem jár hirtelen látásromlással, nem előzi meg minden esetben üvegtesti vérzés, azonban vannak figyelmeztető tünetek (repülő legyek látása, villámlások), a látás csak akkor romlik meg határozottan, amikor az ideghártya leválása ráterjed az éleslátás helyére, a macula luteára. A prognózist ebben az esetben is befolyásolja az időtényező

Gyulladás

Hirtelen, nagyfokú látásromlással jár a látóidegfő ill. látóideg gyulladása (papillitis, neuritis retrobulbaris). Egyoldali, centralis scotomával jár (a beteg azt nem látja, vagy azt látja rosszul, amire ránéz), a látóideg gyulladása a szemgolyó mozgásakor fájdalommal is járhat. Szemészeti vagy neurológiai osztályra kell helyezni a beteget. Hasonló látási zavarral, centralis scotomával jár a toxikus amblyopia, amely azonban kétoldali megbetegedés, a krónikus alkoholisták betegsége. Legtöbb esetben irreverzibilis, kétoldali súlyos látásvesztést okoz a methylalkohol okozta mérgezés.


Glaukóma

Az akut zárt zugú glaukóma, a glaukómás roham az a sürgősségi ellátást igénylő kórkép, amelynek tüneteit minden orvos kell, hogy ismerje, ugyanis a beteggel először találkozó orvoson múlik a szem sorsa, a látás megmentése, vagy elvesztése. Az általános tünetek sokszínűsége miatt általában nem szemorvossal találkozik először a beteg.

Nagyon súlyos betegség, jellegzetes szubjektív és objektív tünetei alapján azonban könnyen felismerhető. Gradualis oktatással foglalkozó intézet számára kevés olyan öröm van, mint amikor volt medikusa családorvosként, más szakmában praktizáló kollégaként, fogorvosként saját maga kíséri a szemklinikára az általa diagnosztizált glaukomás rohamtól szenvedő beteget.

Az esetek 50 százalékában prodromalis stadium előzi meg a rohamot. A prodromalis stadiumban átmeneti, egy- vagy kétoldali ködöslátás, fényforrás körül szivárványkarika-látás, szemkörüli csontokra lokalizálódó fejfájás és hányinger jelentkezik. A panaszok többnyire esténként kezdődnek, reggelre elmúlnak.

A roham a prodromalis tünetekhez hasonlóan kezdődik, az esetek 15-20 százalékában kétoldali. A fájdalom egyre hevesebbé, elviselhetetlenebbé válik, a szem körüli csontokról kiterjed az állcsontra, tarkóra, fejtetőre. Hányinger, hányás és a nagy fájdalom az egyre fokozódó látásromlás ellenére néha általános betegség irányába tereli a nem szemorvos figyelmét. A kőkemény szem megtapintása és a szem megtekintése azonban egyértelmuvé teszi a diagnózist. A conjunctiva és az episclera erei pangásosan tágak, a cornea borus, szurkált, néha alig átlátszó, az elülső csarnok sekély, a pupilla ferdén-függőlegesen és oválisan tágult, fénymerev. A cornea borssága miatt a szemgolyó mélyebb részein látható jellemző tünetek nem láthatók, de a diagnózis felállítása a felsorolt tünetek alapján nem okozhat nehézséget.

Ha a glaukomás roham 24 óránál tovább tart, irreverzibilis elváltozásokat okozhat, a látóidegfő akut ischaemiás károsodását. Saját statisztikánk szerint csak a betegek 38 százaléka került 24 órán belül szemosztályra, annak ellenére, hogy 62 százalékának prodromalis tünetei voltak a rohamot megelőzően.

Mi a teendője a glaukomás rohamot észlelő orvosnak? Azonnal el kell kezdeni a 2 százalékos Pilocarpin cseppentését, mégpedig negyedóránként és szemosztályra kell szállíttatni a beteget!


Egyéb

Ritkábban előforduló hirtelen látásromlások:

• kétoldali: Surál okozta látóideg-gyulladás, koponyasérülés, haematológiai betegség, hypertoniás krízis, vérnyomásesés következményei
• egyoldali: nervus opticus sérülés, chiasma környéki daganat bevérzése okozta látóideg kompresszió

Az ideghártyaleválás progresszív betegség, mely kezelés nélkül a látás elvesztésével jár. Többféle típusú ideghártya leválás ismert, az alábbiakban az ún. rhegmatogen, azaz szakadással járó retina leválásokról lesz szó.

A kóros állapot lényege, hogy az ideghártya leválik az alapját képező pigmenthámról. Az elemelkedett retina tápanyagfelvétele károsodik, ennek következtében az érintett területen a látás megromlik, látótérkiesés jelentkezik.

Az ideghártya leválás kialakulása összetett folyamat, kialakulásában elsődleges szerepet játszik az üvegtest elfajulása. A kóros üvegtest-retina kapcsolat területén a szemmozgások következtében mozgó üvegtest húzást gyakorol a retinára, melynek következtében a retinán folytonossághiányok, szakadások alakulhatnak ki. A szakadáson keresztül elfolyósodott üvegtest kerülhet a retina alá, azt az alapjáról leválasztva.

Az ideghártya leválás tünetei

Széli területeken kialakuló ideghártya leválás tünetmentes lehet, vagy kis széli látótérkiesés jelezheti a folyamatot. Ha a leválás az éleslátás területét eléri, nagyfokú látásromlás alakul ki. A betegek gyakran arról számolnak be, hogy „függöny ereszkedett a szemük elé”, mely a fokozódó leválást jelzi. Előfordul, hogy a beteg az ép szemének letakarásakor veszi észre az akár évek óta fennálló látáscsökkenést.

Retina leválás gyanúját keltő panaszok

• hirtelen jelentkező, főképp egyoldali úszkáló homályok látása
• villanások észlelése
• torzlátás

a perifériás látótérben megjelenő homály („fekete függöny”), esetleg a centrális látás romlásával együtt
 

A kezelés

Az ideghártya leválás műtéttel gyógyítható. A műtét célja a szakadások elzárása. A szakadások lezárását követően a folyadék az ideghártya alól felszívódik, az elemelkedett retina visszafekszik az alapjára.

A retinaszakadások tartós lezárását különböző műtéti módszerek kombinációjával érjük el. A szakadások környezetében fagyasztással (kriopexia) vagy lézer kezeléssel steril gyulladást hozunk létre, amelynek gyógyulása után a szakadás széle mentén vízhatlanul záró heget képez, és megakadályozza, hogy folyadék kerülhessen a subretinalis térbe. Sem a krio-, sem a lézerkezelés nem képes azonban vízhatlanul záró heget képezni addig, amíg a szakadás környezetében a neuroepithelium és a pigment-epithelium távol van egymástól.

A távolság csökkentésére rendelkezésre álló eszköz a sclera bedomborítása, a belső, intravitrealis gáztamponád és a vitrectomia.

A sclera bedomborítása a külső szemburkok lokális benyomásával közelíti a szakadás környezetében a pigmentepitheliumot az elemelkedett neuroepitheliumhoz. A mechanikus közelítés mellett egy másfajta hatás is érvényesül: a bedomborított terület a hullámtörő gátakhoz hasonlóan örvényáramokat kelt; ezek az örvényáramok a retinát elemelő örvényekkel ellentétes hatást érnek el, a szakadás környezetét mintegy rászívják a bedomborításra.

A külső bedomborítással ellentétben az intravitrealis gázbuborék belülről közelíti alapjához a szakadás környezetét.

A vitrektómia komplex beavatkozás, amely az üvegtest és a retinát esetlegesen húzó hegek eltávolításával megszünteti az üvegtesti trakciót, másrészt lehetővé teszi, hogy az üvegtesti teret kitamponáljuk. A tamponád lehet levegő vagy a levegőnél lassabban felszívódó gáz, vagy szilikon olaj. A levegő és a gáz ideiglenes, a szilikon olaj tartós belső tamponádot hoz létre.

Ha az üvegtesti térbe levegőt, gázt, szilikon olajat juttatunk, a beavatkozás után alapvető a beteg pozícionálása, pl. hason fekvés, vagy ülő helyzet könyökre támaszkodva. Ezekben az esetekben a vízszintes hanyattfekvés tilos. A gázbuborék a befecskendezés után kis mértékben kitágul, expandál. S bár a szemorvos ilyenkor fokozottan figyeli az esetleges szemnyomás emelkedést, ha betegnek fájdalma lenne, ne tekintse azt egyszerűen a műtét utáni sebfájdalomnak. A gázbuborék expanziója miatt a betegek a műtét után nem utazhatnak repülővel. A levegő és a gázbuborék spontán felszívódik, a szilikon olajat szükség esetén el kell távolítani, mert emulgeálódhat. Ismert, hogy önmagában az üvegtest eltávolítás, de mind a gáz, mind a szilikon olaj a későbbiekben szürkehályog képződésére hajlamosít

Szemléletváltás az ideghártya leválások kezelésében

Ismereteink a retina leválás lefolyásáról, prognózisáról, a beavatkozások lehetőségeiről, a műtét utáni kezelésről és a prevencióról az elmúlt 10-20 év alatt jelentősen megváltoztak. Bár a betegség kialakulásának patomechanizmusát és a fenti terápiás elveket 20 éve is ismerték, és a műtéti módszerek mindegyike létezett azokban az időkben is, mégis összehasonlíthatatlanul más a mai szemlélet, mint a korábbi.

Ma például nincs szükség arra, hogy a betegeket a műtét előtt és után hosszasan fektessük; a műtéti narkózist felváltotta a regionális érzéstelenítés; töredékére csökkent a kórházi bennfekvési idő, és a betegek műtét utáni fizikai aktivitását sem kell korlátozni. A korábban csaknem egyeduralkodó bedomborításos műtétek jó részét alternatív beavatkozások, elsősorban a vitrektómia váltotta fel, a preventív beavatkozások az akut panaszokkal járó trakciós jellegű szakadások kezelésére szűkültek.

Mi tette lehetővé mindezt?

Egyrészt a diagnosztika fejlődése: az ablatio retinae vizsgálatában a szemtükröt kiszorították a modern réslámpás, biomikroszkópos vizsgálatok. A biomikroszkópos vizsgálatokkal a korábbiaknál sokkal rövidebb idő alatt több információt kapunk a szemfenékről és a vitreoretinalis kapcsolatról. Ma már nem okoz különösebb nehézséget, hogy viszonylag szűk pupilla, szürkehályog, mérsékelt üvegtesti vérzés mellett is képet alkothassunk a leválás természetéről, azonosítsuk a retina szakadásait.

Másrészt a műtéti technika javulása: új segédanyagok, új műtéti módszerek teszik hatékonyabbá a beavatkozásokat, rövidítik le a műtéti időt. Az 1980-as évek második felétől egyre szélesebb körben használják az üvegtesti térből a levegőnél lassabban felszívódó gázokat, az SF6-ot, illetve a perfluorokarbon gázokat. Az 1990-es évek elejétől alkalmazzák az elemelkedett retina kisimítására a víznél nagyobb fajsúlyú perfluorokarbon folyadékokat, valamint a vitreoretinalis műtéteknél az intraoperatív lézereket. A borotvaként működő gyors vágású vitrektómok egy-két éve állnak rendelkezésre.

A lassú felszívódású gázok segítségével a szakadások körüli vízzáró hegek kialakulásáig fenntartható a belső tamponád. A perfluorokarbon folyadékok és a gyors vágású vitrektómok segítségével a vitreoretinalis trakció korábbiaknál tökéletesebben és biztonságosabban megszüntethetők. A műtét közben használt lézer lehetővé teszi a szakadások biztos, szövődménymentes lezárását, rossz prognózisú esetekben a korábbiaknál lényegesen agresszívabb műtéti technika alkalmazását, a menthetetlen retinarészek átvágását vagy eltávolítását. A műtét során a retina felszínét zsugorító membránokat festékkel (tripánkék) lehet jelölni.

Harmadrészt az ismeretanyag bővülése: a perifériás szemfenéki elváltozások hosszú távú megfigyelése, illetve a széles körű adatgyűjtés eredményeként tudjuk, hogy a korábban kockázatosnak gondolt elváltozások – perifériás rácsos degeneráció, panaszmentes, patkó alakú retinaszakadások, körülírt, panaszmentes, régi retinaleválások, atrófiás kerek lyukak stb. – rendkívül ritkán vezetnek retinaleváláshoz, ezért kezelésük felesleges. Az Amerikai Szemészeti Akadémia ajánlása alapján jelenleg az akut panaszt – úszkáló homályok észlelését, esetleg villanáslátást – okozó, patkó alakú retina szakadáson kívül semelyik perifériás retina elváltozás nem tekinthető igazán kockázatosnak. Közepes vagy nagyfokú rövidlátókon, lencsehíjas, műlencsével élő betegeken – főképp szövődményes szürkehályogműtét után – gyakrabban fordul elő retinaleválás.

Az elmúlt húsz év fejlődése új kihívásokat is állított a vitreoretinalis sebészet elé. A műlencse-beültetések általánossá válásával megszaporodtak a műlencsés szemeken kialakuló – pseudophakiás – retinaleválások. A refraktív sebészeti beavatkozásokat követő ablatio retinae is új feladatként jelentkezett. A kis sebes lencseműtétek, a phacoemulsificatio elterjedésével szükség esetén egy ülésben végezzük el a szürkehályog és az ablatio retinae elleni műtétet

Prognózis A retina leválás a prognózist tekintve nem egységes: a nagyon jó prognózisú, csaknem 100%-ban gyógyítható formák mellett léteznek, sajnos, olyan fajtái is, ahol a gyógyulási arány ma is csupán 30-40%. A mai ismeretek és műtéti technika mellett egy vagy több beavatkozással a betegek több mint 90%-ánál tartós gyógyulást tudunk elérni. A műtétek sikertelenségének leggyakoribb oka a befolyásolhatatlan proliferatív vitreoretinopathia. Valószínű, hogy sebészi módszerekkel a proliferatív vitreopathiát tökéletesen a későbbiekben sem fogjuk tudni gyógyítani. A végleges megoldást valószínűleg a proliferatív folyamat gyógyszeres kezelése fogja biztosítani.

Ahogy az emberi test szinte bármely alkotórészében kialakulhat jó-, vagy rosszindulatú daganat, úgy a szem belsejében megtalálható szövetek, elsősorban az érhártya és az ideghártya sejtjei is kiindulópontjai lehetnek tumor képződésnek. Ezek viszonylag ritka elváltozások, azért érdemelnek mégis különös figyelmet, mert lassú, tünetszegény és fájdalommentes növekedésük során fokozatosan tönkretehetik a beteg látását, idővel nemcsak a szemgolyó létét, hanem a páciens életét is veszélybe sodorhatják. Viszonylagos gyakoriságuk miatt elsősorban az alábbi daganat-típusokat érdemes részletesebben tárgyalni:

Retinoblasztoma

A retinoblasztoma a csecsemő- és kisgyermekkor rosszindulatú daganata. Noha igen ritka betegségnek számít, a leukémia és a neuroblasztoma után ez a harmadik leggyakoribb malignus tumor gyermekkorban. Általában minden 15-20 ezer születésre jut egy retinoblasztomás, vagyis évente körülbelül 5-10 új esetre számíthatunk Magyarországon, ezek szinte kivétel nélkül öt év alatti gyermekek.

A retinoblasztoma előfordulhat szórványos esetek formájában, de családi halmozódást is mutathat. Bármelyik formáról legyen szó, genetikai okokból a beteg gyermek testvérei, illetve később az utódai is - különböző mértékben - veszélyeztetettek lehetnek. Bennük is kialakulhat a daganat, ezért feltétlenül szükség van arra, hogy a család kikérje egy, a témában jártas szakember tanácsát. Általában egy és három éves kor között jelentkeznek az első tünetek. A szülők két jelre lehetnek figyelmesek: a gyermek egyik, vagy mindkét szembogara fehéresen csillog (a nagyra nőtt daganatszövet látszik a pupillán keresztül), és egyik szemével kifelé kancsalít (ez utóbbi már a látás elvesztésére utal). Természetesen a kancsalságnak csak egyik, rendkívül ritka oka ez a rosszindulatú daganat.

A retinoblasztoma kezelésére választott eljárás függ a daganat elhelyezkedésétől, méretétől, valamint attól, hogy csak az egyik, vagy mindkét szem érintett-e. Korai diagnózis, valamint az elmúlt húsz év során bevezetett korszerű kezelési módszerek használata mellett a páciensnek viszonylag jó esélyei vannak nemcsak a túlélésre, de a látás megőrzésére is. Ugyanakkor, mivel a betegség igen ritka, a tünetek nem egyszer elkerülik a szülők és a primer ellátásban részt vevő gyermekorvosok figyelmét. Kezeletlen esetben a retinoblasztoma fokozatosan egyre nagyobbra nő, a látóideg mentén az agyba is terjedhet, idővel a páciens halálát okozva.

Melanoma malignum

A leggyakoribb, szemgolyón belüli primer rosszindulatú daganat felnőttkorban, melynek kialakulása a retinát tápláló érhártyában található pigmentsejtek burjánzásához köthető. Százezer lakosra évente körülbelül 1-2 újonnan felfedezett eset jut, vagyis Magyarországon évi 100-200 intraokuláris melanomára számíthatunk.

Általában tünet- és fájdalommentesen kezdődik, utóbb növekedése folytán féloldali látótérkiesést okozhat. A szemfenékvizsgálat során jellemzően félgömb alakú, barnás vagy fekete növedékként jelenik meg. Kezdetben a daganat maga előtt tolja a retinát, lényegében ideghártyaleválást okozva, másodlagos zöldhályog alakulhat ki. A folyamat előrehaladtával a daganat áttörheti a szemgolyó rostos külső burkát, az ínhártyát és a szem mögötti szövetekben terjed tovább. Végül távoli áttétek képződhetnek különböző szervekben, elsősorba a májban, az agyban és a tüdőben, hosszú távon ezek okozhatják a beteg halálát.

A beteg sorsa több tényező függvénye, meghatározza a tumor szövettani felépítése, nagysága, elhelyezkedése, a páciens életkora és ellenálló képessége. Sajnos a tünetek hiánya a kezdeti időszakban azt vonja maga után, hogy a szemfenéki melanomák többségét csak előrehaladott állapotban sikerül észlelniük a szemorvosoknak. Nem ritkán szemüvegfelírás vagy enyhébb szemészeti problémák, mint szürkehályog vizsgálata kapcsán derül fény a súlyos elváltozásra. Hazánkban a késői diagnózisok miatt az esetek 70%-ában a szemgolyó eltávolítására kényszerülünk.

Áttéti daganatok a szemfenéken

Elméletileg a szervezetben bárhol megtalálható rosszindulatú daganatok adhatnak áttétet a szemfenéki szövetekbe. Leggyakrabban az emlők, a tüdő vagy a herék tumoraiból származnak a kóros sejtek. A szemben kialakult és a más szervből származó áttéti daganatok elkülönítése gyakran igen nehéz feladat. Minden esetben, ha felvetődik szemen belüli rosszindulatú tumor gyanúja, a beteget alaposan ki kell vizsgálni, hogy megtaláljuk az esetleg másutt meglevő daganatot, daganatokat.

Intraokuláris daganatok kezelése

A szemfenéki daganatok kezelési módszereinek megítélésében sokáig két, egymással homlokegyenest ellenkező álláspont létezett. Az egyik szélsőséges vélemény szerint a szemgolyó eltávolítása, az enukleáció kínálja az egyetlen elfogadható megoldást. A másik végletet azok képviselték, akik az egyszerű várakozást, a "no therapy" elv alkalmazását javasolták, arra hivatkozva, hogy nagy esetszámú tanulmányokkal sem sikerült igazolni a radikális műtét kedvező hatását a beteg túlélési esélyeire. A szemorvosok fegyvertára azóta bővült, számos új technika vált hazánkban is hozzáférhetővé. Noha bizonyos esetekben még ma is kénytelenek vagyunk az enukleáció mellett dönteni, egyre gyakrabban választunk olyan módszert, amely a szemgolyó megtartásával távolítja el a tumorszövetet, vagy csökkenti annak méretét.

Lézerfény alkalmazása révén lehetőségünk van arra, hogy a daganatot - általában több egymást követő kezelés során - rétegről rétegre haladva elroncsoljuk. Ez történhet közvetlenül a lézer hőmérséklet-emelő hatásának felhasználásával, vagy úgy, hogy bizonyos anyagokat a vérbe fecskendezve a kóros sejteket mintegy előkészítjük, érzékenyebbé tesszük a lézerkezelésre. A leírt módszereket csak akkor alkalmazhatjuk biztonsággal, ha a daganat mérete még viszonylag csekély.

Klinikánkon lehetőség van arra, hogy szemen belül végrehajtott műtét, úgynevezett vitrektómia alkalmazása során távolítsuk el a kóros szövetszaporulatot (l. még Műtétek). A harmadik választható módszer a kontaktirradiáció. A tumors szövetet ruténium-izotóp sugárzásának teszik ki oly módon, hogy a radioaktiv anyagot egy fémkagyló segítségével viszik fel a szem felszínére, a szükséges dózistól függően hosszabb-rövidebb ideig (általában néhány napig) rögzítik, majd eltávolítják. Ez az eljárás is csak viszonylag kisebb daganatok esetében alkalmazható. Nagy méretű daganatok esetén megfontolható eljárás lehet a béta sugárzás, Magyarországon ez a módszer még nem elérhető.

Sajnos bármelyik módszer alkalmazása után lehetséges a tumor kiújulása, és a későbbiekben fény derülhet távoli, más szerveket érintő áttétképződés meglétére is. Emiatt a beteg rendszeres onkológiai ellenőrzésre szorul.

Kancsalságról akkor beszélünk, amikor az egyik szem nem a nézett tárgyra irányul, tágabb értelemben a két szem együttműködésének zavarát nevezzük kancsalságnak.

Lehet állandó, vagy csak időnkét jelentkező, egyszemes, vagy váltott. Iránya szerint befelé, kifelé, fel vagy lefelé térő.

Okai sokfélék, közülük a legfontosabbak:

• Fénytörésihibák
• Izomrendellenességek
• Agyikárosodás
• Öröklődés
• Sérülés

Kezelése különbözik a kisgyermek és felnőtt korban.

Gyermekkori kancsalság

Viszonylag gyakori rendellenesség, a gyermekek 2-4 %-át érinti. Legnagyobb veszélye az, hogy a hibás állású szem „leszokik a látásról” azaz tompalátóvá válik. Állandó, egyszemes kancsalság kezelés nélkül biztosan tompalátáshoz vezet.

Tompalátásnak azt a gyengén látást hívjuk, mely szemüveggel nem javítható és hátterében látásromlást okozó betegség nem mutatható ki. A kancsalság mellett a két szem eltérő fénytörési hibája is okozhat tomplátást.

Kezelését minél előbb meg kell kezdeni, mivel kisgyermekkorban sokkal eredményesebb. Csecsemőkön viszonylag gyakori a látszólagos kancsalság, melyet a belső szemzugban előforduló redő (epicanthus) és a széles orrgyök okoz. Ez a csecsemőkori arcforma azonban a valódi kancsalságot nem zárja ki, ezért a gyanús eseteket célszerű szakorvossal megvizsgáltatni.

Klinikánk orthoptikai rendelésén előzetes időpont egyeztetés után gyermekszemész szakorvos vizsgálja meg a csecsemőt vagy kisgyermeket.

Ha a vizsgálat során az orvos valódi kancsalságot állapít meg, akkor a következő kezelési formák egyikét vagy mindegyikét alkalmazza:

• Szemüveg: A fénytörési hibát pupillatágítás után mérjük. A hibát kijavító szemüveget állandóan viselni kell! A kancsalságok egy részét a szemüveg önmagában megszünteti.
• Takarás: A bőrre ragasztott zárás a tompalátás gyógyításának leghatásosabb eszköze. A jól látó szem ragasztásával kényszerítjük a tompalátó szemet használatra és a használat javítja a látást (nem a műtét). Ha mindkét szem jól lát, akkor is szükség lehet a váltott takarásra, hogy az aktuálisan hibás állású szemen ne kelljen az agynak gátlással kiiktatni a hibás helyen keletkező képet.
• Műtét: akkor javasoljuk, ha a szemüveg nem szünteti meg a kancsalságot, tehát nem a szemüveg helyett! A műtét a szemgolyót mozgató izmok gyengítését vagy erősítését jelenti. Gyermekkorban altatásban végezzük a műtétet. A műtét az esetek 80%-ában sikeres, ami azt jelenti, hogy kb. 20%-ban számíthatunk arra, hogy több műtéttel lehet csak rendezni az állapotot.

Felnőttkori kancsalság

Leggyakrabban a gyermekkori kancsalság következménye. Felnőtt korban szemizom bénulás, sérülés, rossz látás, esetleg a szemgödör betegsége miatt alakulhat ki. Az okot mindig ki kell vizsgálni, hiszen a kezelés ettől függ. Ha a kiváltó ok gyógyítása után zavaró kancsalság marad vissza, ezt műtéttel lehet javítani. A műtétet legtöbbször helyi érzéstelenítés mellett végezzük. A gyermekkori műtétekhez hasonlóan a szemgolyón tapadó izmok gyengítése vagy erősítése igazítja egyenes állásba a szemeket. Sikeresnek mondható a műtét, ha a szemállás kifogástalan, vagy alig észrevehető eltéréssel gyógyul. Ha nem kielégítő az eredmény, újabb műtétet javasolunk. Műtét után előfordul kettőslátás, ami a megváltozott szemhelyzet következménye és rövidebb-hosszabb idő múlva megszűnik.


Fontos-e a kancsalság kezelése?

A kancsalság mindig kezelendő az alábbiak miatt:

• nem "nőhető ki"
• néhány foglalkozásból kizárja a pácienst
• ha a tompalátó felnőtt jól látó szemét sérülés vagy betegség éri, akkor gyengénlátó lesz, mivel a tompalátás felnőtt korban nem gyógyítható
• kozmetikailag zavaró

Ha a családban kancsalság és/vagy tompalátás fordul elő, célszerű a gyermeket már egyéves kor előtt megvizsgáltatni!


Gyógyítható-e a kancsalság szemtornával?

Általában nem, de néhány, csak időnként jelentkező kancsalsági formát javíthat. Például a közelre nézéskor szükséges összetartási képességet.

A kancsalság évek alatt változhat, ezért célszerű rendszeresen ellenőrizni. Orthoptikánk kancsalság gondozást végez.

A könnyszervek egyrészt a külső szemzugban a szemgolyó mellett, a szemüregben részén elhelyezkedő könnymirigyből, mely a könnyet termeli, másrészt az orr tövében elhelyezkedő könnytömlőből, valamint a könnyelvezető csatornákból állnak.

Könnyutak veleszületett elzáródása
Csecsemőkorban a szemcseppre nem vagy alig gyógyuló és visszatérő kötőhártya gyulladás esetén gondolnunk kell a könnyelvezető rendszer elzáródására. Az elzáródás lehet a könnycsövecskében, vagy a könnytömlő után a ductus nasolacrimálisban, melynek kijárata az alsó orrkagylóban van. Ennek megfelelően a szem váladékozását, gyulladását okozhatja az orrnyálkahártya duzzanata is.

Amennyiben orrszívás és orrcsepp használata után sem reagál a szemcseppekre a szem gyulladása a könnyelvezető rendszer átmosására van szükség. Ezt a műveletet éber állapotban , a járóbeteg-ellátás keretében végezzük. Tompa végű eszközzel fiziológiás sóoldatot juttatunk a könnyutakba, részben a folyadék fecskendezésével, részben a kanül nyomásának segítségével nyitjuk meg az elzáródást.

Amennyiben az átfecskendezés után sem sikerült az elvezető rendszert átjárhatóvá tenni, a krónikus szemgyulladás elkerülése miatt műtétet kell végezni.

Száraz szem

Főként nőknél, a klimaxban bekövetkező hormonváltozások következtében csökken a könnytermelés. A számítógépek korszakában hasonló panaszok jelentkezhetnek a képernyő hosszas figyelése kapcsán amiatt, hogy ritkábban pislogunk, tágabbra nyitjuk a szemünket. A szemszárazság tünetei a következők: idegentest érzés, szúrás, a szem bevörösödése, esetenként reflexes könnyezés. A tünetek gyakran összetéveszthetők a valamilyen kórokozó által okozott kötőhártya gyulladással, ennek megfelelően tévesen antibiotikus, vagy egyéb gyulladáscsökkentő terápiát alkalmaznak.

A tünetek enyhíthetők műkönny cseppek, kenőcsök használatával. A klímaberendezés okozta száraz levegő is okozhat szemszárazságot. Hasznos lehet valamilyen párologtatót beszerezni és ezzel párásítani a levegőt. Esetenként a szem szárazsága valamilyen egyéb betegség kísérő tünete is lehet.(fogamzásgátló tabletták szedését is kísérheti szemszárazság.)


Könnyező szem
Amennyiben a könnyelvezető rendszerben elzáródás van a szem folyamatosan könnyezik. A probléma hátterében gyakran rendellenesen álló szemhéj, vagy krónikus gyulladás okozta hegesedés áll. A könnytömlő korábban lezajlott gyulladása is hasonló tüneteket okozhat. A panaszok műtét segítségével szüntethetők meg. Ilyenkor a belső szemzugban piros duzzanat található, mely nyomásra fájdalmas.


Sérülések
A szemhéjakat érintő sérülések következtében gyakran sérülhet a könnyelvezető rendszer. Ebben az esetben jellegzetes panasz a könnyezés. Nagyon fontos a későbbi panaszok elkerülése miatt a pontos rekonstrukciós műtét.

Mi a retinopathia praematurorum (ROP)?

A retinopathia praematurorum (ROP) koraszülöttekben kialakuló, az ideghártyát érintő betegség. Az ideghártya teljes ereződése a 40. terhességi hét végére fejeződik be. Koraszülöttekben a születéskor az ideghártyában több-kevesebb érmentes terület található. Az erezett – nem erezett periféria határán az esetek kb. 10 % -ában kóros érújdonképződés alakulhat ki. A kóros erek benőhetnek az üvegtesti térbe, ideghártya leválást okozhatnak, súlyos esetben vakság alakulhat ki.

A pontos kiváltó ok nem ismert, a legfontosabb hajlamosító tényező a koraszülöttség. Minél kisebb születési súllyal született ill. minél korábban jött világra a baba, annál valószínűbb a betegség megjelenése

Mit vizsgál a szemorvos?

A szemorvos speciális szemtükörrel az ideghártya állapotát ill. erezettségét nézi. A betegségnek 1-5 stádiuma alakulhat ki a súlyosságtól függően. Az éretlenség további fokmérője, hogy a betegség mennyire közel alakult ki az éleslátás helyéhez (I-III. zóna, I. zóna a legcentrálisabb).

1-2. stádiumban még nincs kóros érképződés és a tünetek az esetek 90 %-ában spontán visszafejlődnek, ezért kezelést nem igényelnek.

A 3. stádiumban a spontán visszafejlődés kb. 25 %-ban következik be. Az ilyenkor szükséges kezelést fagyasztással (cryopexia) vagy lézerrel lehet elvégezni az ideghártya érmentes részén. Ebben a stádiumban a kezelés sürgőssé válhat, néhány napon belül el kell végezni, különben a betegség hamar tovább romolhat. Klinikánkon a legkorszerűbb lézer kezelést alkalmazzuk.

4-5. stádium: a betegség súlyos formái, részleges vagy teljes ideghártya leválás alakul ki. Általában a betegség nagyon gyenge látással vagy vaksággal végződik. A műtéti kezelés heroikus beavatkozás, 3-4 óra hosszat tarthat altatásban. A betegség természetéből adódó igen rossz látási eredmények miatt a világon mindenütt, így Klinikánkon is csak a szülő kifejezett kérésére végezzük el a műtétet.

Hogyan történik a vizsgálat?

A vizsgálathoz pupilla tágítás szükséges, mely kb. fél órát vesz igénybe, ez alatt minimum háromszor pupilla tágító cseppet adunk. Olykor a pupilla nehezebben tágul, ilyenkor hosszabb időre is szükség lehet. A szemrést érzéstelenítés után speciális terpesztővel tárjuk fel, a szemgolyót eszközzel fordítjuk a kívánt irányba. A vizsgálathoz speciális szemtükröt és lupét használunk. A csecsemőt képzett asszisztensnő tartja. A vizsgálatkor a szülő jelen lehet.

A vizsgálathoz kérjük hozzák magukkal a koraszülöttre vonatkozó orvosi iratokat, zárójelentéseket!

A vizsgálat nem feltétlenül érkezési sorrendben történik. A vizsgálatot több orvos végzi aszerint, hogy melyik koraszülött intenzív centrumban kezelték előzetesen a babát. A vizsgálóban egyszerre egy orvos tud vizsgálni. A mentővel, inkubátorban érkező koraszülöttek elsőbbséget élveznek.

Miért szükséges ellenőrzésre járni?

A súlyos formák kialakulása az esetek többségében az időben elvégzett fagyasztásos vagy lézer kezeléssel megelőzhető. Azért fontos a rendszeres ellenőrzés, mert a betegség javuló vagy romló tendenciája csak így ítélhető meg, így állapítható meg a kezelés optimális ideje is.

Meddig szükséges ellenőrzésre járni?

Csecsemő korban az ellenőrizés addig javasolt, amíg az ideghártya teljes ereződése be nem fejeződik. A későbbiekben is fontos a rendszeres ellenőrzés gyermekszemészeti ambulancián, mert kancsalság, rövidlátás alakulhat ki. Igen nagy a jelentősége a tompa látás korai észlelésének és megfelelő kezelése (l. még kancsalság). A késői szövődmények között a leggyakoribb a többnyire fiatal felnőttkorban kialakuló ideghártya leválás.

MACULA DEGENERÁCIÓ (SZEMFENÉKI MESZESEDÉS)

A fejlett világban a szemfenéki meszesedés okozza a súlyos fokú látásromlások 50 százalékát. Magyarországon nincsen pontos statisztikai adat a morbiditási viszonyokról, a hazai vaksági statisztikákban a glaukóma, a diabetes és myopia után negyedik helyen szerepel a macula degeneráció. A lakosság öregedésével az időskori macula degeneráció jelentősége egyre nő, hiszen olyan embereket érint, akik egészségi állapotuk miatt többnyire amúgy is hátrányos helyzetűek. A betegség általában 50 éves kor felett alakul ki, de léteznek fiatalkorban kezdődő formái is a betegségnek. (Stargardt betegség) 

Mi a macula?
A macula lutea (sárgafolt) az ideghártya (retina) középső részét elfoglaló kb. 6 mm átmérőjű terület, amely az éleslátás helye. A retina a szem fényérzékelő sejtjeit tartalmazó szövete. Egy tárgyról a szembe érkező képet a retina továbbítja az agy felé. A macula az a terület, amelyet a főleg olvasáskor, vagy közeli munka alkalmával használunk. Itt az ideghártya felépítése különbözik, a szemfenék egyéb részeitől, mert itt sokkal nagyobb sűrűségben találhatóak olyan sejtek, amelyek az aprólékos, kontrasztos ill. színlátáshoz szükségesek.

Mi vezet a macula degenerációhoz?
Az ideghártya és az alatta elhelyezkedő érhártya között egy finom kis lemez az ún. Bruch membrán helyezkedik el. Ennek a lemeznek alapvető szerepe van az ideghártya táplálkozásának ill. salakanyag eltávolításának szabályozásában. Az életkor előrehaladtával ezen a vékony kis lemezen sérülések keletkezhetnek, amely a salakanyagok túlzott lerakódásához, vagy az érhártyában lévő erek kóros burjánzásához vezethetnek. Ez a lerakódás ill. érújdonképződés az ideghártya pusztulásához vezethet. Mivel ezeknek az újonnan képződött ereknek a fala az átlagosnál gyengébb, gyakran nagy vérzések keletkeznek az ideghártya alatt, amelyek később szervülnek és hegesednek. Az erek növekedése alapján a fluoreszcein angiográfiás képeken elkülöníthető az ún. „klasszikus” és az „okkult” érújdonképződés. A „klasszikus” típusú érújdonképződés esetén az érfestés egy jól körülhatárolt erezett membránt mutat az ideghártya alatt, míg az „okkult” típus esetén az érburjánzás nem ennyire jól körülhatárolt, a kóros érképződést a fotoreceptor réteg és a Bruch membrán között elhelyezkedő pigmenthám réteg leválása is kísérheti. Az érfestést követően, az elváltozás típusának ismeretében választhatjuk meg az alkalmas kezelési módot. 

Milyen tünetekkel jelentkezik a betegség?
Általában az első tünet, amelyet tapasztalunk az, hogy az addig egyenesnek látott vonalak elgörbülnek. Ilyenkor kezd nagyfokban romlani az olvasó képesség. Ebben a stádiumban általában a távoli látásunk még gyakorlatilag változatlan. A későbbiekben az arcfelismerésünk romlik meg nagyfokban, bár az arc körvonalait látjuk, hogy kié azt már csak nehezen tudjuk megmondani. 

Ezt követően egy adott tárgy távolságának ill. pontos méretének megállapítása okoz nehézséget, ill. a színárnyalatok megkülönböztetése. A betegség teljes kifejlődése után a látóterünk központjában nagy homályt látunk, és csak a széli részeken -esetleg szemünket elfordítva- látunk élesen. A betegség teljes vaksághoz nem vezet, mert a perifériás ideghártya részek általában épen maradnak. 

Örökölhető-e a betegség?
Vannak olyan családok, ahol a macula degeneráció több generáción keresztül megtalálható, azonban a betegség kialakulását több tényező határozza meg. Az elmúlt években több tanulmány is azt mutatta, egy gén (ABCR) hibája nagy gyakorisággal található meg a betegség esetén. Emellett azonban számtalan egyéb környezeti tényező (táplálkozás, UV sugárzás stb.) bír alapvető szereppel az elváltozás kialakulásában.

Mit tegyen, ha ilyen panaszai vannak?
Ha ezek közül a panaszok közül bármelyik jelentkezne, minél hamarabb próbálja felkeresni, az Önhöz legközelebb eső szemészeti szakrendelést. Minél korábban kerül felismerésre a betegség, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy a látásromlás megfékezhető legyen.

Milyen vizsgálatokat fog elvégezni a szemész orvos a vizsgálat során?
A rutin szemészeti vizsgálaton kívül (látásélesség meghatározás, réslámpás vizsgálat, szemfenék vizsgálat, szemnyomás mérés) az alábbi vizsgálatok lehetnek fontosak a betegség diagnosztizálásához (l. még: Diagnosztika):

• Amsler-féle rács vizsgálat: Ilyenkor egyik szemünket letakarva, négyzethálós papír közepére fixálva, kell az orvost tájékoztatni arról, hogy melyik az a terület, amelyiket nem látjuk, ill. melyek azok a vonalak, amelyeket torzulva látunk.
• Színlátás vizsgálat: különböző színárnyalatokat kell sorba raknunk valamilyen logika szerint.
• Szemfenéki fotó Érfestés (fluorescein angriográfia, indocianin-zöld angiográfia)

Milyen terápiás lehetőségek léteznek macula degeneráció esetén?

• Gyógyhatású készítmények:
  Amennyiben a macula degeneráció „száraz” formájáról van szó, leggyakrabban valamely multivitamin készítmény szedését szoktuk javasolni, amelyek tartalmazzák a szem számára legfontosabb vitaminokat (A és E vitamin) és nyomelemeket (lutein). Már Magyarországon is elérhetőek olyan készítmények, amelyeket kimondottan a szembetegeknek javasolnak. Az ilyen gyógyszeres terápia hatására, bár a látás megjavulását nem várhatjuk, azonban a betegség további romlás lassítható, rendszeres használatuk mellett.
   
• Lézerkezelések: 
  A lézerkezelésekről általában: A lézerkezelést megelőzően minden alkalommal ki kell tágítania beteg pupilláját. Egy érzéstelenítő szemcsepp használatát követően, egy kis kontaktlencsét helyezünk a szem felszínére, amely azt a célt szolgálja, hogy a kezelni kívánt területet pontosabban, nagyobb felbontásban láthassuk. A kezelés során egy vagy több fény felvillanást fog a beteg érzékelni. A lézerkezelések egyike sem szokott kifejezett fájdalommal járni, de néhány beteg beszámolt kellemetlen szúró esetleg égető érzésről. Egy átlagos kezelés a választott módszertől függően átlagosan 1-15 percig tart. 
  
  Direkt fotokoaguláció: Jelen tudásunk szerint az egyik hatásásos terápia a beteg ideghártya terület direkt lézerkezelése. Ilyenkor, előzetes pupilla tágítás után az érintett területet egy nagyenergiájú lézer segítségével elégetjük, hegesítjük, ezáltal a betegség előre haladása megakadályozható. Ezt a lézerkezelést egyre ritkábban szoktuk használni, mert a kezelést követően a látás nagyfokban megromlik. A beteg így a kezelés rövid távú eredményével elégedetlen lesz, annak ellenére, hogy hosszú távon a használható látásból így sokkal több őrizhető meg. 
  
  Transzpupilláris termoterápia: Néhány évvel ezelőtt dolgozták ki ezt az új módszert, amely jelenleg az „okkult” érújdonképződéses folyamatok kezelésében használatos. Pupillatágítást követően a beteg retina területet egy speciális lézer segítségével felmelegítjük. A hatvan másodpercig tartó melegítés hatására, a beteg területben burjánzó kóros erek elzáródnak. A kezelés hatása nem rögtön, hanem körülbelül 1-2 hónap távlatában fog megmutatkozni. A kezelést követően általában 1 hónappal, egy kontroll érfestés követően bizonyosodhatunk meg arról, hogy a kezelés elérte-e a kívánt hatást. Amennyiben az elváltozást nem sikerült teljes egészében elpusztítani, úgy a beavatkozás megismételhető. 
  
  Fotodinámiás terápia: Ezt a lézerkezelést a „klasszikus” érújdonképződések esetén lehet használni. Ilyenkor a karvénába adott speciális festékanyag az ideghártya alatt elhelyezkedő beteg erek falához kötődik. Az injekciót követően, az érintett területet egy lézerkészülék segítségével besugarazva, aktiváljuk a festékanyag molekuláit, amelyek szelektív módon károsítják az érintett ereket. A kezelést követően itt is kontroll érfestésre van szükség, amely segítségével állapíthatjuk meg a kezelés hatékonyságát. Sikertelenség esetén a kezelés megismételhető. Az eljárás rendkívül költséges.
• Műtéti beavatkozás Az előbb említett módszerekkel a meglévő látás legjobb esetben stabilizálható, de nem javítható. A tudomány jelenlegi állása mellett a macula sebészi úton történő elforgatása egyelőre az egyetlen olyan módszer, amellyel a beteg látása nemcsak stabilizálható, de javítható is. 
  
  A macula elforgatás elméleti megfontolása a következő: Szövettani megfigyelések szerint a macula időskori degenerációja során a fotoreceptorok atrófiája csak az alatta levő rétegek károsodása után indul meg, azaz a retina külső rétege nagy valószínűséggel másodlagosan károsodik. Ha tehát a maculát még időben az ép chorioidea és pigmenthám rétegre forgatjuk, nincs vagy csak csekély mértékű a fotoreceptorok károsodása, jó funkcionális eredményre számíthatunk.
  
  Az ezzel kapcsolatos kísérleti műtéti eljárások 1993-ban Machemer és Steinhorst eljárásának közlésével kezdődtek, s bár kezdetben számos technikai problémát és kényszerű komplikációt kellett megoldani, kivédeni, egyre szaporodtak azon műtéti módszerek, amelyek közös alapelve, a macula elforgatása A macula elforgatásának jelenleg két módszere van elterjedőben: a korlátozott elforgatás (de Juan módszere), és a 360 fokos retinotomiával kivitelezhető elforgatás, amelyet Machemer és Steinhorst dolgozott ki 1993-ban. Mindkét módszernek van létjogosultsága, indikációs területe. A macula új helyén optimális esetben visszanyeri működőképességét, a beteg olvasóképességét, a műtéttel kialakuló több-kevesebb cyclotropiát szükség esetén izom-műtétekkel lehet korrigálni. 
  
  Klinikánkon évente közel 500 vitrectomiát végzünk. Rendelkezünk mindazon diagnosztikus és sebészeti felszerelésekkel (digitális fundus kamera, fluoreszcein és indocianin zöld angiográfia, optikai koherencia tomográfia, operáló mikroszkóp, korszerű hátsó szegmentum vitrektómiás berendezés, endolézer, speciális kézi műszerek a retina leválasztásához, forgatásához), amelyek nélkül elképzelhetetlen lenne ennek az új módszernek az alkalmazása.

Látásjavító eszközök 
Amennyiben a folyamatot sikerült megállítani, akkor különböző segédeszközök állnak rendelkezésünkre a látás erősítéséhez.

A macula lyuk kialakulásának oka pontosan nem ismert, bár vannak olyan szemészeti betegségek melyekhez gyakrabban társul (trauma, rövidlátás, gyulladás). Az esetek többségében 70 éves vagy idősebb betegekben lehet megfigyelni. A lyuk kialakulását megelőzheti a fovea (éleslátás helye) cystikus (hólyagos) degeneratiója, időskori elvékonyodása.

Melyek a macula lyuk tünetei?

A macula lyuk homályos látás valamint torzlátás formájában jelentkezik, mely végül a centrális látás nagyfokú csökkenését okozza, az olvasó képesség jelentősen megromlik

Hogyan állítjuk fel a diagnózist?
Klinikánkon a szemész macula lyuk gyanúja esetében meghatározza a látásélességet távolra, valamint közelre. Pupillatágítást követően megvizsgálja a szemfeneket. Csíkpróba segítségével meghatározza a kialakult macula lyuk stádiumát, fotó dokumentáció történik és optikai koherencia tomográfiás vizsgálat (OCT) vizsgálatot végez

Milyen terápiás lehetőségek állnak a szemorvos rendelkezésére?

Jelenleg a gyógyítás egyetlen lehetséges eszköze a műtét, melynek során az üvegtesti gél eltávolítását követően egy speciális festék segítségével a makulalyuk kialakulásában szerepet játszó belső ideghártya határhártya megfestése következik. A festést követően ez a hártya csipesszel levonható. A műtét végén az üvegtesti teret steril gázzal, illetve bizonyos esetekben szilikon olajjal töltjük fel, mely tamponálás a makulalyuk záródásához szükséges.

A műtétet követő korai posztoperatív szakban pozícionálás szükséges: a beteg hason fekszik, vagy előrehajtott fejjel, lefelé néző pozícióban tartózkodik minden órában kb. negyven percet. Így az üvegtesti térbe implantált gáz, vagy szilikon olaj a lyuknak megfelelő területet nyomja.

Gáz beültetését követően annak felszívódásáig repülőút nem ajánlott. A légnyomáscsökkenés miatt ugyanis a szemben levő gáz kitágul, óriási fájdalommal kísért hatalmas szembelnyomást okoz visszafordíthatatlan látóidegrost károsodással. A szilikon olaj beültetés esetén ennek eltávolítására a későbbiekben újabb műtétre van szükség.

A Klinikánkon végzett műtétek sikeressége nemzetközi összehasonlításban is megállja helyét, a műtétet követően a macula lyuk záródása és a látásélesség javulása több mint 90%-ban bekövetkezik. A látás műtéttel elérhető javulása jobb azokban az esetekben, amikor a panaszok kialakulását követően rövid időn belül megtörténik a beavatkozás.

Az ideghártya (retina) genetikai hibán alapuló leggyakoribb megbetegedése, melynek lényege a fényérzékelő sejtek (fotoreceptorok, ezek közül is az un. pálcikák) müködésének fokozatos kiesése illetve romlása. Magyarországon kb. 2000-3500-ra tehető ezen betegségben szenvedők száma.

Jellegzetes klinikai tünetei a következők:

Legelőször a szürkületben való látási nehezítettség (un. szürkületi vagy "farkasvakság") jelentkezik, majd fokozatosan az oldalirányú tájékozódás szűkül be, előrehaladott esetben un. "csőlátás" alakul ki. A betegség lassan, néha alig észrevehetően kezdődik és progresszív jellegű.

Annak ellenére, hogy a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható és lefolyása érdemben nem befolyásolható, az utóbbi évtizedekben kialakulásának mechanizmusáról számos fontos új ismeret látott napvilágot és több terápiás próbálkozásról is beszámol a tudományos irodalom, utóbbi elsősorban kísérleti állatok (egér, kutya) esetében.

Ma már tudjuk, hogy a hasonló tünetek mögött jelentős genetikai különbözőség (heterogenitás) áll, az elsődleges hiba is más és más, ennek megfelelően különböző az öröklődés menete illetve valószínűsége, és a progresszió gyorsasága is. Az esetek nagyobb részében csak szemészeti érintettség áll fenn, ritkán azonban más érzékszervi (hallás) károsodás, vagy más szervrendszer működészavara is kimutatható.

A leggyakoribb forma az un. sporadikus előfordulás, mely esetben a beteg családjában (szülők, nagyszülők, testvérek) eddig hasonló tünetek nem fordultak elő. Ennek okai közül a legvalószínűbbek: vagy spontán alakult ki génhiba, vagy un. inkomplett penetranciájú recesszív öröklődés esete állhat fenn. A génhibák sokféleségére jellemző, hogy csak az izolált (családi halmozódást nem mutató) esetekben 9 kromoszóma 20 különböző helyén talált eltérést tettek közzé 2002-ig

Szemészeti vizsgálatok

A kórisme felállításához a rutin szemészeti vizsgálatokon kívül (látásélesség, szemfenék vizsgálat) speciális vizsgálatokra is szükség van: bizonyító jellegű az elektroretinográfia, a progresszió követéséhez illetve az aktuális stadium megítéléséhez a látótér vizsgálat is elengedhetetlen.

A betegség nevét az előrehaladott állapotra jellemző szemfenéki kép miatt kapta: elszórtan csontsejtre emlékeztető pigmentkicsapódások láthatók az ideghártya perifériás részein.

A szembetegségek különleges helyet foglalnak el a klinikumban, a látás szerve a legfontosabb érzékszervnek tekinthető.

Vannak a szervezetnek olyan betegségei, melyek korai diagnózisát a szemtünetek felismerése teszi lehetővé, általános kórképek súlyosságát, stádiumait, progresszióját, prognózisát szemfenéki elváltozások jelzik.

A szemüreg viszonylag védett körülményeket biztosít a szemgolyónak, mégis a mindennapi tevékenység során a balesetek, a környezeti ártalmak vonatkozásában a leginkább veszélyeztetett szervek közé tartozik. A különböző statisztikák szerint az orvosi ellátást igénylő sérülések 8-10 százaléka szemsérülés, amely a szem és a testfelület méretét összehasonlítva aránytalanul magas értéknek ítélhető.

A csökkentlátás, a vakság az összes fogyatékosság közül a legnagyobb figyelmet igényli, nemcsak az egyén tragédiája szempontjából, hanem azért is, mert a család, a hozzátartozók, a társadalom számára a legnagyobb terhet jelenti a látás elvesztése. A statisztikák szerint a világon 16 millió vak ember él.

A szembetegségek és a szemsérülések súlyos szövődményei az esetek egy részében megelőzhetők, kivédhetők a megfelelő időben alkalmazott megfelelő, korszerű terápiával.

A hirtelen látásromlások, a fájdalmas és a „vörös szem, a sérülések felismerése döntő lehet a prognózis szempontjából – ebben a betegnek, aki nem halogatja az orvosnál való jelentkezést, valamint az elsősegélynyújtó orvosnak egyaránt meghatározó a szerepe.

A szemben fejlődéstanilag egységes szöveteket alkotnak a szivárványhártya (iris), a sugártest (corpus ciliare), valamint az érhártya (chorioidea). Ezen szövetek gyulladását nevezzük összefoglaló néven uveitisnek, mely a társulhat az ideghártya (retinitis), valamint a látóidegfő (papillitis) gyulladásával is.

Az uveitis megjelenési formáját illetően felosztható a szivárványhártya és/vagy sugártest (iritis, iriodocyclitis), a széli ideghártya/érhártya (pars planitis), valamint a hátsó póluson az érhártyát és a felette elhelyezkedő ideghártyát egyaránt érintő gyulladásos folyamatokra (retinochoroiditis, papillitis). Ennek megfelelően beszélhetünk elülső, középső, hátsó, valamint kevert formákról.


Tünetek és panaszok

A tünetek és a panaszok igen széles skálán mozognak a gyulladás helyétől valamint súlyosságától függően.

• Elülső uveitis: a leginkább panaszt okozó forma, jellemzően szúró fájdalommal, szemvörösséggel, fénykerüléssel, látáscsökkenéssel jár. A tünetek közül jellemző a pupillaszűkület, valamint a szaruhártya körüli kötőhártya területek vörös belövelltsége. A szemészeti vizsgálat során a szemcsarnokban, valamint a szaruhártya hátlapján gyulladásos sejtek láthatók.
   
• Középső uveitis: jellemzően fájdalmatlan megjelenésű, homályos látással, látáscsökkenéssel jár. A tüneteket a széli ideghártya területek (főképpen alul) gyulladása, valamint az üvegtesti térbe szóródott gyulladásos sejtek okozzák. Kialakulásnak hátterében gyakran nem sikerül kimutatható okot találni.
   
• Hátsó uveitis: ugyancsak homályos látással jár, társulhat következményes ideghártya leválással, látóidegfő gyulladással, mely a látás nagyfokú csökkenéséhez vezethet.
   
• Kevert uveitis: a panaszok, tünetek együttes fennállása jellemzi.

Szövődmények

A leggyakoribb szövődmények a pupilla szemlencséhez történő letapadása, szürkehályog, zöldhályog, ideghártyaleválás kialakulása. Az elsősorban a krónikus esetekben, valamint a hátsó formáknál kialakuló szemfenéki ödéma érintheti az éleslátás helyét látáscsökkenést okozva. A súlyos és visszafordíthatatlan látásromlás, elsősorban a kezeletlen esetekben fordulhat elő.

A potenciálisan súlyos szövődmények lehetősége miatt fontos a jellegzetes tünetek jelentkezése esetén a sürgős szemészeti vizsgálat. (L. még Sürgősségi állapotok, Fájdalmas szem, Vörös szem)

Az uveitis leggyakoribb okai:

Miután az uveitis hátterében sok esetben a szervezetben elhelyezkedő gyulladásos folyamat áll, minden esetben a kezelés mellett góckutatást is végzünk. A szem gyulladása ilyenkor mint tünet jelentkezik, azonban kezelés nélkül kialakulnak a jellegzetes szemészeti szövődmények. A teljes testre kiterjedő góckutatás megoldható mind ambulanter módon, mind osztályos felvétel során. A gyulladásos góc kezelésével az uveitis is megszűnik, azonban számos esetben egyértelmű eredetet nem sikerül igazolni (un. idiopathiás esetek). Ilyen esetekben csupán tüneti kezelés lehetséges.

A leggyakoribb okok a következők:

• Spondylitis ankylopoietica (Bechterew kór), az elülső uveitis leggyakoribb oka, főleg férfiakt érintő autoimmun gerincbetegség, mely társulhat egyéb izületi, bélrendszeri, valamint hólyag gyulladással. Genetikai hátterét részben sikerült felérképezni.
• Gyermekkori reumatoid artritis: Jellemzően fájdalmatlan elülső uveitisszel járó, 3-8 éves gyermekekben megjelenő izületi gyulladás, melynek gyanúja esetén szemészeti szakvizsgélat javasolt.
• Behçet's kór: heves elülső, valamint hátsó uveitisszel járó betegség, mely jellemző egyéb tünetekkel is jár (fájdalmas csomók a száj, valamint a nemi szervek nyálkahártyáján)
• Toxoplasmosis: a hátsó uveitisek leggyakoribb oka, hátterében a házimacska által terjesztett kórokozó áll. Mivel jellemzően az éleslátás helyének gyulladásával jár kezelés nélkül súlyos és visszafordíthatatlan látásromlást okozhat.
• Cytomegalovirus retinitis: ritka, elsősorban immunszupresszált betegekben (szervtranszplantált betegek, AIDS) gyakori.
• Egyéb vírusfertőzések: az övsömört és az ajak/szem herpeszt okzó vírusok a jellegzetes bőrtünetek mellett elsősorban elülső uveitist okozhatnak.
• Toxocariasis: kórokozó által terjesztett, elsősorban az ideghártya/érhártya/látóidegfő gyulladását okozza, esetenként a szem teljes elgennyesedéséhez vezethet.
• Szifilisz, tuberkulózis manapság már igen ritkán szerepel kórokként
• Vogt-Koyanagi-Harada syndrome: Jellegzetes neurológiai (fülzúgás, szédülés), valamint bőrgyógyászati tünetekkel járó autoimmun betegség.
• Szimpátiás ophthalmia: súlyos, rendszerint áthatoló szemsérülések kapcsán az ép (nem sérült) szem hirtelen kialakuló, heves gyulladása jellemzi.
• Endophthalmitis (a szem gennyes gyulladása), súlyos uveitis következményében (steril forma), illetve áthatoló szemsérülések kapcsán a szembe kerülő kórokozók kapcsán kialakuló, igen súlyos, azonnali kezelést igénylő szembetegség. Kezelés nélkül rendszerint a látás teljes elvesztéséhez vezet.
• A szem daganatos megbetegedései esetenként ugyancsak járhatnak gyulladásos tünetekkel A szervezet egyéb daganatos megbetegedéseit szintén kísérhetik uveitises tünetek (paraneoplasiás szindróma)

Kezelés:

Felosztható helyi, és általános kezelésre:

• Helyileg adott szteroid tartalmú cseppekkel a gyulladás csökkenthető, pupillatágító szemcseppek alkalmazásával a szövődmények (pupilla letapadása, zöldhályog) illetve a panaszok (fájdalom, fénykerülés) megelőzhetők. Súlyosabb esetekben a hatóanyagok a szem mellé adott injekció formájában is adhatók.
• Általánosan adott gyógyszerek: súlyos, helyi kezelésre nem reagáló esetekben nagy dózisú szteroid ill. cyclophosphamid kezelés alkalmazható, mely minden esetben klinikai befekvést tesz szükségessé. A fertőzéses eredetű formákban általánosan adott antibiotikumok adása is szükséges

Prognózis

A betegség lefolyása különböző lehet, enyhe formákban, korai felismerés/kezelés esetén teljes gyógyulás érhető el, míg súlyosabb esetekben a végső kimenetel a szövődmények kialakulásától függ.